Magyarország talán egyik legfontosabb és legkedveltebb apróvad faja a fácán. Hazánkban az 1970-es 80-as években volt a fácán vadászatának csúcspontja. Ekkor érte el maximumát a neveltfácán kibocsátás illetve az országos teríték adatok alapján ekkor kerültek ki a legnagyobb éves terítékek. A mezőgazdasági termelő szövetkezetek bukásával, a rossz fácánnevelésből eredő túlhasznosítással, a búvó-, szaporodó-, fészkelő és táplálkozó területek jelentős mértékű átalakításával a fácán országos állománya az 1980-as évek végétől kezdve folyamatos csökkenést mutat. A jelenlegi országos állomány a becslések alapján mintegy 760.000 példány körül mozog. A dolgozat fő célja, hogy feltérképezze a fácán élőhely szükségességét. Mely területeket részesíti előnyben az év különböző szakaszaiban, tavasszal a szaporodáskor vagy éppen a viszontagságos tél alatt. Melyek azok a növény kultúrák melyek alapvető fontosságúak a fácán különböző életciklusaiban, illetve a kifejlett egyedek esetében. A dolgozat elkészítéséhez az általam jól ismert vadászterületen vonal transzektek kijelölésére került sor. Ezek rendszeres bejárása, az ott észlelt egyedek számának pontos rögzítése, a kultúra megnevezése volt a fő feladat. A dolgozat másik fő oszlopát, a téli hajtó vadászatok alatt megfigyelt egyedek száma és tartózkodási helye adja. A két módszer segítségével sikerült szinte a teljes vadászterület fácán állományát felmérni. Az eredményekből kiderül, hogy a téli időszakban előszeretettel tartózkodnak a náddal, vagy sűrű gazos résszel fedett területeken. Fontosak a megfelelő méretű gallyazó fák is, ahová esténként fel tudnak repülni. A legtöbb fácán a megfigyelések alapján itt fordult elő. A tavaszi aszpektusban főként az őszi vetésű, már kora tavasszal jól sarjadó búza és árpa vetésekben találhatóak meg legnagyobb arányban. Nyáron a terület fedettsége miatt a megfigyelések csak szórványosak voltak. Míg ősszel a frissen aratott kukorica tarló volt a fácán leginkább kedvelt tartózkodási helye. A megfigyelési eredmények alapján előnyben részesítették azt a tarlót, ahol sűrű vadrejtővel volt határos. Az eredményekből tehát kiderül, hogy a fácán mindig a számára legkedvezőbb adottságú területet részesíti előnyben. A tartózkodási helyek szempontjából limitáló tényezők jó vadrejtők, a sűrű nádasok, csenderesek, gazos, bozótos részek. Éppen ezért nagyon fontos az ilyen adottságú részek kialakítása, védelme ezen vadásztársaság területén.