Az 1980-as évek Romániájában, egy kolozsvári lap szerkesztõségben, utcákon, állomásokon, lakásokban, Duna-mentén, bíróságon, kórházban játszódó fagyosan kopogó történet fõszereplõje Kovrigh, a grafikus. Kovrigh feladata az, hogy mosolygó embereket rajzoljon a lapjának, miközben emberek tûnnek el, a kimondott, vagy csak gondolt mondatokat azonnal jelentik a besúgók és mindenkit rémálmok, félelmek gyötörnek. Kovrigh magányába csak a nõk és az alkohol képes betörni, az új kolléganõ, Z. érkezéséig. A két kisemmizett ember egymásba kapaszkodó szerelme rövid ideig tart, Z. gyanús körülmények között meghal. Kovrigh sikertelenül próbálja kideríteni az igazságot és Z. naplóját olvasva arra döbben rá, igazi társat veszített el. Kovrigh, aki mindig a függetlenséget próbálta elérni, most a függõséget választja és örökbe fogadja volt szerelmének két gyermekét. A kegyetlen, erõs atmoszférával megformált kisregény egy diktatúra embert nyomorító világát mutatja be.