Mark Mazower, a modern európai történelem kiváló szakértője egy olyan térségről írt adatokban gazdag, a történelmi és kulturális hátteret megvilágító könyvet, amely kétszáz éve még nem is létezett. Az Oszmán Birodalom nem a Balkánt, hanem a "Rumelit" volt római területet uralta, amit a bizánciaktól hódítottak el annak keresztény lakóival együtt. Az Európa és Ázsia között fekvő, összekötő hídként szolgáló területre az évszázadok során nomád népcsoportok nyomultak be, de az átjárhatatlan hegységek miatt szinte lehetetlen volt politikai ellenőrzést gyakorolni a különböző kis közösségek fölött, amelyek egészen a huszadik század végéig tarka változatosságban éltek egymás mellett. A vallásra és nem etnikai hovatartozásra alapozott birodalmak olyan szokásokat alakítottak ki, amelyek a modernizálódással sem tűntek el. A Balkán kezdettől fogva több volt, mint földrajzi fogalom. Európa az elmaradottsággal, erőszakkal, vadsággal társította ezt a régiót, összhangban a felkelés és bosszúállás évszázados történelmével. A nemzeti önrendelkezés elvének érvényesülése a Balkánon kicsiny, életképtelen, egymással kibékíthetetlenül ellenséges, belsőleg nem kevésbé békétlen államok létrejöttéhez vezetett. A kommunizmus összeomlása óta könnyebb egyetlen entitásnak látni Európa délkeleti fertályát, ugyanakkor ma sokan nemcsak a kommunizmust hibáztatják a tömeges erőszakért, hanem magát az etnikai változatosságot, a vallások és kultúrák közt régtől húzódó törésvonalakat. Nehéz olyan szemlélőt találni, aki bármi jót szólna a régióról, még nehezebb a fekete-fehérnél árnyaltabban nyilatkozni róla. A jelen kötet vállalkozása éppen az, hogy megpróbál friss szemmel tekinteni a Balkánra, nem a balkániság prizmáján megtörve érzékelni, amihez huzamos ideje hozzászoktunk.