Bevezetés: Az infektív gastroenteritis, a légúti fertőzés után, a második leggyakoribb infekciós kórkép. Az iparilag fejlett országokban előforduló megbetegedések nagy arányban gyógyíthatóak, de súlyos esetekben akár halálhoz is vezethetnek. Véres hasmenések kórokozói között baktériumokat, protozoonokat tartunk számon. A baktériumok közül a Salmonella, a Shigella, a Campylobacter, az E. coli fajok és a Clostridium difficile okoznak véres hasmenéssel járó gastro-entero-colitist. Célkitűzések: A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszékén előforduló véres hasmenéssel járó, illetve baktériumok által okozott hasmenéses eseteket vizsgáltam 2012. decemberétől 2013. novemberéig terjedő időszakban. Munkám magában foglalja az adott időszakban előforduló esetekben a kórokozók, a jellegzetes klinikai tünetek és az alkalmazott kezelések áttekintését. Anyagok és módszerek: A széklet mikrobiológiai vizsgálatának eredményeit, a gyulladásos és egyéb laboratóriumi paramétereket követtem a számítógépes betegadat nyilvántartási rendszer segítségével, valamint a közvetlen betegvizsgálat és követés által szereztem tapasztalatokat a betegek klinikai tüneteiről és a betegségek kezelési elveiről és menetéről. Eredmények: A széklet mikrobiológiai vizsgálata alapján a leggyakrabban előforduló kórokozók a Salmonella fajok voltak, melyek nyáron okoznak leggyakrabban megbetegedéseket. A klinikai tünetek a betegség pathomechanizmusával és lokalizációjával hozhatók összefüggésbe. A laboratóriumi paraméterek a gyulladásos folyamatra jellemző értékűek voltak. Többnyire akut lefolyású betegségek fordultak elő. Az infekcióra visszavezethető, véres hasmenéssel járó betegségek kezelésében túlnyomórészt elegendőnek bizonyult a tüneti és a szupportív terápia, a betegek kisebb hányada szorult specifikus antibiotikum adására, amely adott esetben metronidazol, ciprofloxacin, ampicillin/amoxicillin, makrolid típusú antibiotikum volt. Az Infektológiai Tanszék beteganyagában vizsgált, véres hasmenéssel járó megbetegedések közül, a vizsgált időszakban egy gyermekbeteg esete volt halálos kimenetelű. Következtetések: Irodalmi adatokat is áttekintve, az infektív eredetű véres hasmenések leggyakoribb kórokozói a Salmonella fajok, a rájuk jellemző szezonalitással. A gastroenteritis jellemző klinikai tüneteit az esetek egy részében gyulladásos paraméterek kóros eltérései kísérték. A laboratóriumi paraméterek folyamatos monitorozása és a betegek klinikai tüneteinek szoros követése nagy jelentőségű ezen kórképekben is, mert a véres hasmenéssel járó enteralis infekciók talaján kialakulhatnak banális enteritisek éppúgy, mint életet veszélyeztető szövődményekkel járó súlyos betegségformák, melyek korai intenzív ellátást igényelnek. Clostridium difficile fertőzések napjainkban egyre gyakoribbá váló kórházi járványokat okoznak. A fokozott antibiotikum felhasználás, és maga a kórházi kezelés is rizikótényezőként szerepelhet. A gyakran társbetegségeik miatt is sérült immunitású betegeken növekvő gyakorisággal fordul elő a betegség. Kezelése specifikus antibiotikum terápiát követel meg, a fertőzés ennek ellenére is relapsusokkal járhat. A Clostridium difficile spórája ellenáll a hagyományos fertőtlenítőszereknek. A betegellátó intézményekben éppen ezért kiemelten fontos az antibiotikum politika és az infekciókontroll együttes alkalmazása. Valamennyi hasmenéssel járó betegség prevenciója a megfelelő ételfogyasztás, a személyi higiéné és a betegek tájékoztatásán keresztül valósulhat meg. A fertőzések tömeges előfordulásának megelőzésében járványügyi intézkedések válnak szükségessé.