A szerző hatszáz napon át gondozza, kíséri, látogatja rákbeteg kisfiát, Jakobot. Hatszáz napon át tudja, hogy ennek a kis életnek egyszer vége lesz, de hatszáz napon át reménykedik, hogy a csoda mindennapos. Könyvéből gyász, düh és tanácstalanság szól, de az apai szeretet katartikus élménye is. Hatszáz nap alatt apa és fia egy egész életet élnek át érzelmekben és - bármilyen furcsa - boldogságban. Az együvé tartozás, a létezés fizikai élményének a boldogságában. A kis Jakob szereti az életet . Keresi az örömöt, és meg is találja, amikor nem láncolja ágyhoz a betegség, és nincsenek fájdalmai. A könyv felkavaró, megrendítő, de egyúttal felemelő. A határtalan, önzetlen szeretet könyve.