A pápaság egyetemes történetének egyik meghatározó aspektusa a részegyházakhoz és részben ezzel összefüggésben az egyes államokhoz fűződő kapcsolata, az esztergomi érsekeknek az egyházban betöltött pozíciója, ezen belül a Senatus Divinus testületében való állandó tagságuk elérése pedig egyike a magyar történelem azon részmozzanatainak, melyek az Árpád-kortól napjainkig a maguk folytonosságában tanulmányozhatók. A szerző az előző, a korabeli pápaság történetét feldolgozó munkájához kapcsolódó kötetében a hazánk és Róma közötti kapcsolattartás legfelsőbb szintje, a bíborosi kinevezéseke a monografikus feldolgozását nyújtja olvasói számára.