Petőfi Sándor kilenc elbeszélő költeménye közül kiemelkedik A helység kalapácsa (1844) és Az apostol (1848). Az előbbi, ez a komikus eposz, a műfaj paródiája halálos komolysággal üzen hadat a korábbi, patetikusságra is hajlamos irodalmi korszaknak. Egyben markáns művészi állásfoglalás: a költészetben mindennek és mindenkinek helye van, így a nép életének is. Ezt a gondolatot - a nép igazságát és jogát - fogalmazza tovább Az apostolban. A drámai izzású költmény rímtelen soraiban a közösségért tenni s meghalni kész magányos forradalmár alakja dicsőül meg, ám hibáit, tévedéseit is fölmutatja a költő. Szilveszter - a lélektanilag hitelesen megrajzolt radikális republikánus. Nem csupán Petőfi által teremtett "modern" hős, a kor egyik kulcsfigurája is. A korszak egyik útját végigjáró és a végső konzekvenciákig eljutott ember.