A diplomamunka célja a nőgyógyászati citológiai szűrések és a szövettani vizsgálatok eredményei közötti összefüggések vizsgálata, különös tekintettel a citológiai diagnózisok megbízhatóságára. A kutatás a 2021–2025 között diagnosztizált pozitív citológiai esetek retrospektív elemzésén alapul, intézményi adatok felhasználásával. Az elemzés során 648 szövettanilag igazolt HSIL (CIN 2/3) eset előzményi citológiai lelete kerül összehasonlításra a primer és újraszűrés eredményeivel. A vizsgálat célja a fals negatív esetek azonosítása, valamint azok lehetséges okainak feltárása kóros sejtszám, korlátozó tényezők, szövettani típus és életkor szerinti megoszlás alapján. A számított szenzitivitási értékek magas diagnosztikai megbízhatóságot jeleznek, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy a fals negatív eredmények előfordulása továbbra sem zárható ki. A dolgozat nemzetközi kitekintést is nyújt, bemutatva más országok hasonló kutatásait és a cito-hisztológiai korrelációt befolyásoló tényezőket. Az eredmények alapján a citológiai szűrés hatékony módszer a méhnyakrák-megelőző állapotok felismerésében, azonban a diagnosztikai pontosságot a mintavétel minősége, a laboratóriumi háttér, valamint humán és biológiai tényezők egyaránt befolyásolják.