A kompozitok a leggyakrabban használt direkt restauratív anyagok, hiszen esztétikusak, mind a front-, mind a rágófogak területén jól használhatóak. Élettartamukat azonban - a megfelelő anyagválasztás és technika alkalmazása mellett - jelentős mértékben befolyásolják a szájüregi környezeti körülmények, melyek következtében idővel a restaurációk javítása válhat szükségessé. Napjainkban egyre elterjedtebb a minimál invazív elmélet a fogászatban, melynek értelmében minél több ép foganyag megőrzésére kell törekedni a kezelések során. Ezért, ha egy hibás kompozit restaurátum helyreállítása a cél, érdemes a restauráció javítását választani a teljes cseréjével szemben. Ilyen esetekben fontos a megfelelő javítási protokoll alkalmazása, mely során erős kompozit-kompozit kötés kialakítása a cél a javító- és javítandó felszínek között. Ehhez különböző felszínkezelések alkalmazása válik szükségessé. Kutatásunk során különböző felszínkezelések hatását vizsgáltuk rövid szálerősítéses kompozitok esetén.