Kutatásomban a kortárs magyar kalandkönyvek egy speciális típusát, a lapozgatós könyvként újragondolt kötelező olvasmányokat vettem górcső alá. Elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a Nagy Ádám, Trencsényi László és Veszprémi Attila szerzőhármas által írt, 2020-ban megjelent A Pál utcai küldetés című kalandkönyv miképp épít a műfaji hagyományokra, és milyen kísérleteket tesz azok megújítására. Dolgozatom első részében a kalandkönyvek kulturális kontextusának jobb megértése érdekében a lapozgatós könyvek, tágabban az interaktív fikció műfajával foglalkozó irodalmat mutatom be. Ezután a kalandkönyvek főbb jellegzetességeinek szemléltetéséhez két klasszikus Fighting Fantasy regény (Ian Livingstone: Halállabirintus és Steve Jackson: Az Elátkozott ház) magyar kiadásait vizsgáltam meg – tartalom és felépítés szempontjából egyaránt. Végül pedig A Pál utcai küldetést elemeztem az irodalom és a hagyomány tükrében. Kutatásom eredménye, hogy A Pál utcai küldetés egyértelműen reflektál a lapozgatós könyvek hagyományára – láthatóan tisztában van annak szabályaival, alkalmazza őket, vagy éppen megtagadja használatukat. A könyv a Kaland, Játék, Kockázat sorozat jellegzetességei és az alapjául szolgáló A Pál utcai fiúk mellett a játékkönyvek köré épülő rajongói kultúrára is reagál: felismerte, hogy mely szabályokat hagyták el az olvasók vagy éppen milyen szokásokat alakítottak ki az évek alatt. Mindazonáltal számos alkalommal újraértelmezi a klasszikus lapozgatós könyvek előírásait, és saját történetéhez alakítja a formát.