Nyilvánosság, közvélemény és politikai propaganda, jóllehet gyakran élnek (néha visszaélnek) velük a modern szakirodalomban, anakronisztikus fogalmaknak tűnnek a 17. századra vonatkoztatva. Kétségtelen, hogy a hatalmi szféra szereplői ebben a korban is fontosnak tekintették, döntéseiknél számításba vették alattvalóik és a külföld véleményét, várakozásait, várható reakcióit, hogy ekkor is törekedtek ezek befolyásolására, de kérdéses, hogy a pragmatikus szinten túlmenően is reflektáltak-e a problémára. Mit értettek ekkor „propaganda" alatt? Milyen nyilvánosság- és közvélemény-fogalmak működtek, s működtek-e valójában a köztudatban a polgári nyilvánosság 18. századi eszmélése és önmeghatározása alatt? (Lehet-e manipulálni „valamit", ami nem létezik, de nem biztos, hogy tud magáról?) S ha volt is tendenciózus hírterjesztés, milyen fogalmi keretben írták le saját tevékenységüket a hivatásos propagátorok? Tettek-e különbséget a befogadók rétegei és a különböző befogadási módok között? Milyen eltéréseket mutat a tudatosság foka a geopolitikai különbségek, illetve az időbeli változás függvényében? Mit tekintünk „elsődleges" és „másodlagos" propagandának? Milyen kritérium alapján határolhatjuk el a politikai propagandát a hatalmi reprezentáció (önreprezentáció) jelenségeitől? Mindez milyen irodalmi műfajokban és formákban jelenik meg? Könyvünk ezekre a kérdésekre keresi a választ, korántsem a teljesség igényével, de mindenképpen a téma további kutatására ösztönzés szándékával.