Csecsemőhalál és büntetőjogi felelősség – a csecsemőkori halálesetek kriminalisztikai vizsgálata és a SIDS/SBS diagnosztikai elhatárolásának bizonyítási kérdései

Abstract

A szakdolgozat a csecsemőhalálok kriminalisztikai és büntetőeljárási összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a hirtelen csecsemőhalál szindróma (Sudden Infant Death Syndrome – SIDS) és a bántalmazásos eredetű fejsérülések (Shaken Baby Syndrome / Abusive Head Trauma – SBS/AHT) diagnosztikai elhatárolásának bizonyítási problémáira. A kutatás központi kérdése, hogy a diagnosztikai bizonytalanság milyen módon befolyásolja a büntetőeljárás során a halál jogi minősítését, a vádemelés megalapozottságát, valamint a kétséget kizáró bizonyítás követelményének érvényesülését. A munka jogdogmatikai és kriminalisztikai elemzésre épül, amelyet részben hazai, de jellemzően nemzetközi szakirodalom, valamint revíziós ügyek vizsgálata egészít ki. A kutatás bemutatja a csecsemőhalál büntetőeljárási kategóriáit, a természetes és erőszakos halál elhatárolásának nehézségeit, továbbá a szakértői bizonyítás meghatározó szerepét az ilyen típusú ügyekben. Külön hangsúlyt kap a SIDS kizárásos diagnosztikai jellege, illetve az SBS/AHT körüli tudományos viták, különösen a klasszikus triász diagnosztikai értékének megítélése. A kutatás arra a következtetésre jut, hogy a SIDS és az SBS/AHT közötti differenciáldiagnosztika nem minden esetben támaszkodik egységes és stabil tudományos konszenzusra, ami közvetlenül kihat a szakértői vélemények bizonyító erejére és a büntetőeljárás megbízhatóságára. A dolgozat rámutat arra, hogy a csecsemőhalálos ügyekben a szakértői vélemény gyakran domináns szerepet tölt be a bizonyításban, miközben a kriminalisztikai rekonstrukció és az alternatív magyarázatok vizsgálata háttérbe szorulhat. Ez növelheti mind a téves vádemelés és elítélés, mind pedig az alulkriminalizáció kockázatát. A végkövetkeztetés szerint a vitatott diagnózisokra épülő ügyekben kiemelt jelentősége van a differenciáldiagnosztikai szemléletnek, a több szakértő bevonásának, valamint annak, hogy a büntetőeljárás során a szakértői megállapítások ne elszigetelten, hanem a teljes bizonyítási rendszer részeként kerüljenek értékelésre. A kutatás kriminalisztikai és eljárásjogi javaslatokat fogalmaz meg a bizonyítás megbízhatóságának növelése és az igazságszolgáltatási tévedések kockázatának csökkentése érdekében.