A könyv címe nem tréfás és túlzó metafora, hanem mély és komoly analógia, mely a fejlődéslélektan mai gyermekképét sűríti magába. A mű központi tézise szerint a csecsemő veleszületett elméletalkotó képességgel jön a világra, melynek segítségével a világ különböző területeiről szerzett tapasztalatait koherens rendszerekbe, úgynevezett "naiv elméletekbe" szervezi. Ez az ösztönös elméletalkotó aktivitás pedig erősen emlékeztet a felnőtt kutatók tudatos tevékenységére. Nyissuk ki hát a gyermekszoba ajtaját, és lessünk be a bölcsőbe!