A gyökérkezelés a fogak megmentésének egyik utolsó lehetősége, amikor a caries következtében a fog pulpája visszafordíthatatlanul károsodott. Ilyenkor a mikroorganizmusok gyulladást idéznek elő a pulpakamrában, amely idővel a gyökércsúcs körüli szöveteket is érintheti. A kezelés célja a mikroorganizmusok maradéktalan eltávolítása, a gyulladás megszüntetése és a fog hosszú távú megőrzése. A gyökércsatornák kemomechanikai előkészítéssel – tágító eszközök és átmosó folyadékok alkalmazásával – jelentősen megtisztíthatók, azonban sterilizálni nem lehet teljes mértékben. Ennek kiegészítésére alkalmazhatók gyógyszeres tömések, amelyek segítik a gyulladás mérséklését, csökkentik a kezelés utáni fájdalmat, illetve ideiglenes kitöltést biztosítanak az ülések között. A gyógyszeres tömések indikációi közé tartozik a periapikális gyulladás, a nehezen kiszárítható csatornák, valamint a páciens toleranciája és az időkorlátok. A hagyományos gyógyszeres tömések közül a kalcium-hidroxid kiemelkedő jelentőségű. Több évtizedes használata során bizonyították antimikrobiális hatását, a fájdalom csökkentésére gyakorolt kedvező hatását, valamint a keményszövet képződését elősegítő tulajdonságait. Más gyógyszeres kötések – például antibiotikum-paszták, jódtartalmú oldatok vagy klórhexidin – kiegészítőként alkalmazhatók, általában kalcium-hidroxiddal kombinálva. A modern endodonciai gyakorlatban folyamatosan zajlanak kutatások új anyagok, például bioaktív üvegek, antimikrobiális peptidek és nanopartikulumok fejlesztésére. Bár ezek ígéretesek, még nem váltak széles körben elfogadottá a klinikai gyakorlatban, ezért további vizsgálatok szükségesek alkalmazásuk megalapozásához. Bár az együléses kezelések előtérbe kerültek, a gyógyszeres tömések alkalmazása továbbra is indokolt sok esetben. A gyógyszeres tömések továbbra is fontos szerepet töltenek be a sikeres gyökérkezelésben, különösen a komplikált és fájdalmas esetekben, ahol a hagyományos mechanikai előkészítés önmagában nem biztosítja a megfelelő fertőtlenítést. A dolgozat célja, hogy áttekintést nyújtson a leggyakrabban alkalmazott, hosszú távon klinikailag bevált gyógyszeres kötésekről, miközben bemutatja a legújabb, illetve még kutatás alatt álló modern alternatívákat is, valamint használatuk indikációit.