Kereszténységünk megosztottságának kezelése sehogyan másképp nem lehetséges, csak közös örökségünkre való jóindulatú, együttes reflexió útján. Felekezeti önazonosságunk csak a saját hagyományainknak és a kereszténységüket más hagyományozási folyamatok szerint megélő testvéreink hitének jóindulatú megismerése során tehető valóban felnőtt, stabillá, ugyanakkor mégis elfogadóvá, a másikra nyitottá. A Pápai Református Teológiai Akadémián ennek szellemében került megszervezésre 2004 őszén egy blokkszeminárium, éppen egy komolyan vitatott téma, a keresztény képi ábrázolások, illetve szorosabban az ikon, mint tárgy és teológiai valóság kérdéskörében. Különböző felekezetekhez tartozó előadóink, valamint a hallgatóság lelkesültsége visszavonhatatlanul igazolta ezen önmagunknak és egymásnak értő megismerésére irányuló erőfeszítés fontosságát. Örömmel adjuk tehát közre e kötetet a széles olvasóközönség számára is. (Részlet az előszóból) A Pápai Református Teológiai Akadémián ennek szellemében került megszervezésre 2004 őszén egy blokkszeminárium, éppen egy komolyan vitatott téma, a keresztény képi ábrázolások, illetve szorosabban az ikon, mint tárgy és teológiai valóság kérdéskörében. Különböző felekezetekhez tartozó előadóink, valamint a hallgatóság lelkesültsége visszavonhatatlanul igazolta ezen önmagunknak és egymásnak értő megismerésére irányuló erőfeszítés fontosságát. Örömmel adjuk tehát közre e kötetet a széles olvasóközönség számára is. (Részlet az előszóból)