Szakdolgozatom a családon belüli erőszak elleni harc büntetőjogi eszközeinek vizsgálatán alapszik, kitekintve annak egyik legfontosabb szegmensére, a kapcsolati erőszak önálló tényállására. A családon belüli erőszak kérdése az elmúlt években a közélet, a politika, valamint a jogalkotás és a jogalkalmazás kiemelt témájává vált. Ez a jelenség nem csupán a szakemberek érdeklődését keltette fel, hanem a média közvetítésével a társadalom igen széles rétegeit is elérte. Nem meglepő mindez, hiszen a család a legtöbb ember számára az élet egyik legféltettebb értéke. Társadalmi jelenléte vitathatatlan, miközben a kezelésével kapcsolatos bizonytalanság is erőteljesen megmutatkozik. Diplomamunkámat két fő fejezetre osztottam fel. Az első részben a családon belüli erőszakot elsősorban kriminológiai szempontból közelítem meg, ugyanis egy olyan komplex területről van szó, amelynek megismeréséhez nem elengedő csupán a jogszabályok ismerete. Ebben a fejezetben fogalmi meghatározásának nehézségét szemléltetem, majd bemutatom az abúzusok különböző fajtáit, a bántalmazások fejlődéstörténét, annak kiváltó tényezői, végül pedig kitérek a jelenség ellen kimunkált különböző jogintézményekre. A második részt kifejezetten a kapcsolati erőszak tényállásnak szenteltem, amely közel 13 éve azért került megalkotásra, hogy a családon belüli erőszak elleni küzdelem igazán eredményessé tudjon válni. Ez a fejezet főként a tényállás elemzéséről szól, kezdve megalkotásának hátterével, ugyanis az ahhoz vezető út nem volt egyszerű. Igyekszem továbbá a bűncselekmény három alapesetének alapos bemutatására, végezetül pedig kitérek a legfőbb nemzetközi dokumentumokra is. Célkitűzésem egyrészt, hogy egy átfogó képet alkossak erről a jelentős társadalmi problémáról, másrészt pedig annak vizsgálata, hogy a kapcsolati erőszak tényállása valóban hatékony eszköznek tekinthető-e a családon belüli erőszak elleni fellépésben.