Ha őszintén magunkba tekintünk, a legtöbben már nem szeretnék mindennapjainkat a természet nomád körülményei között élni, miután megismertük az urbanizáció nyújtotta áldásokat, kényelmeket. Ugyanakkor egyre nagyobb a törekvés a természetet visszacsempészni mesterséges „beton és üveg dzsungeljeinkbe” hiszen azért él bennünk az ösztönös igény a „zöld bölcső” iránt, ami az élet fennmaradását jelenti. A „zöld bölcsőt” ilyen megközelítésben leginkább a közparkok, épületek közé beékelt zöld ágyások jelentik. E területeket jobban megvizsgálva az látható, hogy jellemzően a napsütötte részeken színpompás növények gazdag fajtaválasztéka áll rendelkezésre. Ezzel szemben a napfényszegény területeken magas díszítőértékkel rendelkező, egynyáriként alkalmazható taxonok palettája jóval szegényesebb. Emiatt sokszor városi árnyékos és félárnyékos fekvésű területek beültetésére évelő növény fajokat/fajtákat alkalmaznak, ami maga után vonja, hogy az ágyások növényanyaga évekig változatlan, gyakran egyhangú. Emellett számolnunk kell az évelő növények díszítőértékének téli időszakra jellemző jelentős csökkenésével is. Az évelők alkalmazásának tendenciája annak köszönhető, hogy kevés egy-, és kétéves faj és fajta tolerálja a lombhullató parki fák alatt nyári időszakban kialakuló fényszegény körülményeket. A választékbővítés, friss elgondolások azonban igényként jelentkeznek mindenkor a dísznövény kertészetben. Ugyanakkor a választékbővítésre szánt növény taxonok csak akkor tudnak sikeresen elterjedni, ha teljes díszítőértéküket minél rövidebb idő alatt elérik, ugyanakkor jó ellenállóságot mutatnak, az urbanizált területek változó környezeti feltételeihez rugalmasan tudnak alkalmazkodni, szaporításuk folyamatosan megoldható, rentábilisan fenntartható. Mindezeket szem előtt tartva, nyitott hozzáállással szóba kerülhetnek akár olyan taxonok is, melyek eredeti élőhelyükön évelők, hazai körülmények között azonban elsősorban ámpolna-, és szobanövényekként tartanak számon.