A kutatás fókuszában a gyermekvédelemben élő hátrányos helyzetű serdülők rezilienciájának felmérése, rezilienciájuk és a mentális és viselkedéses tüneteik összefüggésének vizsgálata és a rezilienciájukat befolyásoló tényezők feltérképezése állt. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a lakásotthonban élő serdülők több mint egy ötöde alacsonyan reziliens és kevesebb, mint az egy tizedük minősül magasan reziliensnek. Jelen minta is megerősíti azt a feltételezést, miszerint minél reziliensebb az egyén, annál kevésbé jelentkeznek nála mentális és viselkedéses tünetek. Eredményeink alapján a proszociális viselkedés elősegítésével, az anyával való kapcsolat és a kortársaktól kapott észlelt támasz erősítésével, továbbá a rendszeres fizikai aktivitás fokozásával a gyermekvédelmi gondozottak rezilienciája nagymértékben támogatható.