Megfigyeléseink vascularis rizikóbetegségben és ischaemiás stroke-ban, különös tekintettel a prognosztikai tényezőkre

Abstract

A duplex ultrahang és a transcranialis doppler (TCD) vizsgálat könnyen elvégezhető, nem invázív és jól kombinálható más vizsgálati módszerekkel (PET, SPECT és post mortem). A rövid ideje fennálló hypercholesterolaemiában az intracranialis ereinek rutin provokációs TCD vizsgálata nem szükséges. Az arteria carotisok B-mode ultrahang vizsgálata megerősítette a hypercholesterolaemia szerepét az ezeket az ereket szűkítő plaque-ok kialakulásában. A hyperlipidaemiás betegek nyaki nagyereinek ultrahangos szűrése és nyomon követése fontos vizsgáló módszer a cerebrovascularis diagnosztikában és a stroke prevencióban. Acut ischaemiás stroke-ban az enyhe vérnyomás csökkenés, ami az első hét végére kb. 140 Hgmm-t ér el jelenti a legjobb esélyt a túlélésre. Ez az eredmény ellentétben van azzal a korábbi ajánlással, miszerint akut stroke-ban a systoles vérnyomás csak 220 Hgmm felett csökkentendő. A kérdés fontossága miatt további vizsgálatok szükségesek. A cerebrovascularis rezerv kapacitás csökkenése összefügg az acut stroke következtében kialakult ödémával. Az ödéma nagysága befolyásolja az acut stroke kimenetelét, így a CRC vizsgálatnak prognosztikai jelentősége lehet. A 70 éves kor felett kialakuló embóliás stroke-ot, az infarctus méretét és a diabetes mellitust találták rizikófaktornak hemorrhagiás transzformáció szempontjából. Ha ilyen társult betegség van akut stroke-ban, akkor fokozottan kell ügyelni a Ht-ra illetve az antikoaguláns kezelést óvatosan kell indikálni. A TCD vizsgálat alkalmas lehet az agyi véráramlást befolyásoló gyógyszerek (pl. vinpocetin) hatásának a vizsgálatára. Chronicus stroke-ban a PET vizsgálatok növekedett glükóz extrakciót találtak elsősorban az ép agyszövetben, melyben szerepe lehet a TCD-vel megfigyelt áramlási átrendeződésnek is.