Dolgozatomban a 15. századi itáliai fejleményeket vizsgálom jog- és diplomáciatörténeti szempontokból. A vizsgált időszakban teremtődött meg a modern diplomáciai rendszer alapja az állandó követi rendszer kialakulásával, s ez elősegítette az egymással vetélkedő és folytonosan háborúban álló államoknak otthont adó félsziget első pacifikációját 1454-ben. Fontosnak tartom, hogy a korszakkal államelméleti, jogtörténeti és diplomáciaelméleti szempontokból is foglalkozzunk, és szülessenek olyan munkák, melyek ezt a három tudományterületet összefogják. Dolgozatomban erre tettem kísérletet, a szükséges történelmi háttér bemutatása mellett. Bár a témával kapcsolatban eleddig átfogó monográfia nem született magyar nyelven, mégis számos munkára támaszkodhattam, amelyek a témát bizonyos aspektusból érintik. A használt szakirodalom jelentősebb része azonban angol nyelven volt számomra elérhető, és a dolgozatban prezentált idézetek is a saját fordításaim. Dolgozatom első fejezeteiben az olvasó elé tárom a középkori államfelfogás és diplomáciai rendszer főbb jellemzőit, abból a célból, hogy érthetőbbek legyenek azok a változások, melyek a 15. századi Itáliában végbementek. Ezután a félsziget államainak erőegyensúlyra törekvő politizálását mutatom be, feltárva azokat az okokat, melyek elvezettek a pacifikációhoz, az Itáliai Liga megalakulásához. Az ezt követő fejezetben tárgyalom az állandó követi rendszer és az új fajta diplomácia sajátosságait. Végül pedig választ próbálok adni arra a kérdésre, hogy az univerzális liga teremtett-e politikai egységet a félszigeten, és sikeresen megelőzte-e a további konfliktusokat. Munkám során sikerült egyfajta átfogóbb képet adnom a korszak diplomácia- és jogtörténeti vívmányairól, ám a szakirodalom feltárása során rá kellett jönnöm, hogy a téma mindenképp megérdemli, hogy további vizsgálódások tárgya legyen a magyar jogtörténészek között is.