"Alig van bérces kis honunkban helység, mely természetrajzi, történelmi, de főleg népéleti tekintetében annyi érdekességet tudna költeni, mint Torockó, alig van hely, mely az észleltre hálásabb tért nyújtana, mint a havasoknak ezen rejtett városkája."

Amikor Orbán Balázs e sorokat írta, a polgárosodó Torockó virágkorát élte. Az 1870-es tűzvész pusztítása után a faluközösség újjáépítette a települést, létrehozva Közép-Kelet-Európa napjainkig szinte teljes szépségében fennmaradt építészeti együttesét. A közelmúltban Kútvölgyi Mihály mintegy kétezer színes felvételt készített Torockóról és környékéről. A képeket méltóan egészítik ki Ughy István rajzai a ma már csak az emlékekben élő házakról, vasverőkről, kohókról, a vízzel működtetett kapaverőkről, malmokról. A könyv előszavát Furu Árpád kolozsvári építészmérnök, a Torockó Értékvédő Program vezetője, az összekötő szöveget pedig Balogh Szabolcs, Torockó regéinek, meséinek kutatója, múltjának legjobb ismerője írta. A könyv előszavát Furu Árpád kolozsvári építészmérnök, a Torockó Értékvédő Program vezetője, az összekötő szöveget pedig Balogh Szabolcs, Torockó regéinek, meséinek kutatója, múltjának legjobb ismerője írta.