Bevezetés: A cerebrovaszkuláris betegségek a morbiditás és a mortalitás vezető okai világszerte, ugyanakkor egyes alcsoportjaiban kevés adat áll rendelkezésre a kimenetelre vonatkozóan. Vizsgálatainkban az akut iszkémiás stroke (AIS) és a nem traumás intracerebralis vérzés (ICH) rövid- és hosszú távú kimenetelét befolyásoló tényezőit tanulmányoztuk. Módszerek: Az első vizsgálatunkban a Debreceni Trombolízis Adatbázis feldolgozásával 1252 AIS miatt intravénás trombolízisben részesült beteg adatait elemeztük retrospektíve. A 80 év alatti és feletti betegek körében a klasszikus rizikófaktorokat, a stroke súlyosságát National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score alapján, a funkcionális kimenetelt módosított Rankin-skála (mRS) alapján és a szövődményrátát hasonlítottuk össze. A második vizsgálatban a trombolízis kapcsán kialakuló szimptómás intracranialis vérzés (sICH) prediktorait és kimenetelre gyakorolt hatását elemeztük. A harmadik vizsgálatunkban prospektíve elemeztük 116 spontán ICH-t elszenvedett beteg kimenetelét befolyásoló klinikai és radiológiai tényezőket. Klinikai vizsgálatok és nem kontrasztos koponya CT (NCCT) készült felvételkor, 14±2 nappal és 3 hónap±7 nappal a stroke után. Eredmények: 80 év feletti betegekben a felvételi és a 24 órás medián NIHSS érték is szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). 3 hónap után a 80 év feletti betegek 59,8%-nál volt kedvezőtlen kimenetel (p<0,0001), ugyanakkor 34,7%-uk funkcionálisan független maradt. A sICH előfordulása nem különbözött szignifikánsan a csoportok között. Posztrombolítikus ICH esetén a felvételi és a 24 órás NIHSS is magasabb volt (p<0,0001). A nagy érelzáródás szignifikánsan gyakoribb volt (p=0,0095). A vérzés rizikója kisebb volt iv. trombolízis esetén, mint ia. vagy kombinált kezelés során (p<0,0001). ICH-s betegekben a 3 hónapos kimenetel és az egy éves halálozás is szignifikánsan rosszabb volt (p<0,0001), különösen a radiomorfológiailag súlyosabb vérzések esetén. A spontán ICH-s betegek 20%-ánál volt extrém magas kiindulási vérnyomás vagy hiperglikémia, 47,5%-uknál a GCS 12 alatti volt, melyek a rossz kimenetel szignifikáns prediktorai voltak. >30 cm3 feletti kiindulási vérzésvolumen és az agyoedema térfogata a 14. napon rossz prognosztikai jelnek számított. A betegek 47,4%-ban volt intraventrikuláris vagy subarachnoideális terjedés szignifikánsan rosszabb kimenetellel. Konklúzió: Bár 80 év felett az AIS súlyosabb lefolyású, eredményeink alátámasztják, hogy az iv. trombolízis ebben a korcsoportban is hatékony és biztonságos. A magasabb NIHSSS, a nagy érelzáródás és az ia. trombolízis az ICH prediktorai. A kedvezőtlen kimenetel gyakoribb ICH esetén. A vérzés radiomorfológiai osztályozása hasznos lehet a prognózis megítélésére. Spontán ICH-s betegekben a tudatzavar súlyossága, a vérzés lokalizációja és térfogata, az agyoedema térfogata és a kamravérzés jelenléte a rosszabb kimenetel prediktorai. Background: Cerebrovascular diseases are the leading causes of morbidity and mortality worldwide. However, limited data is available regarding the outcome in some of it’s subgroup. In our study, we analysed the factors affecting the short- and long-term outcome of acute ischemic stroke (AIS) and spontaneous intracerebral hemorrhage (ICH). Methods: First, data of 1,253 thrombolysed patients were analyzed retrospectively using the Debrecen Thrombolysis Database. Vascular risk factors, stroke severity based on the National Instituite of Health Stroke Scale (NIHSS) score, functional outcome using modified Rankin Scale (mRS), mortality and symptomatic intracerebral hemorrhage (sICH) were compared between patients <80 and ≥80 years. In our second study, vascular risk factors, stroke severity, functional outcome and mortality at one year were compared between patients with and without ICH following rt-PA treatment. Third, 116 patients with ICH were enrolled prospectively in our observational study. Clinical examinations and non-contrast computed tomography (NCCT) scan were performed on admission, 14±2 days and 3 months±7 days after stroke onset. Results: NIHSS scores on admission and at 24 h were higher in elderly patients (p <0.0001). At 3 months, 59.8% of the patients from the older group had an unfavorable outcome (p <0.0001), however 34.7% had independent outcome. The incidence of sICH not differed significantly between the two groups. Higher on admission and 24 hour NIHSS score, large vessel occlusion and intraarterial thrombolysis were significant predictors of postthrombolysis ICH. Both at 3 months and at one year the outcome was worse in ICH patients compared to the non-ICH group (p<0.0001). Mortality and poor outcome were more prevalent in all hemorrhage types with a tendency for massive bleeding associated with unfavorable prognosis. In almost 20% of the spontaneous ICH patients excessive hypertension was measured on admission, accompanied with >10 mmol/L blood glucose level, whereas 47,5% had Glasgow Coma Scale ≤12. >30 cm3 blood and perihematomal volumes, and presence of blood in the ventricles or subarachnoid space meant poor prognosis. Conclusion: Although, the outcomes were less favorable in patients over 80 years of age, our results support the feasibility of using intravenous thrombolysis among patients over 80 years of age. Older age, higher NIHSS, large vessel occlusion and intra-arterial thrombolysis may correlate with ICH. Unfavorable outcome is more common in ICH patients. Precise scoring of post-thrombolysis bleeding might be a useful tool in the evaluation of the patients’ prognosis. Together with the clinical symptoms, the volume of bleeding, perihematomal edema (or their combined volume) and presence of intraventricular or subarachnoideal hemorrhage play an important role in the neurological outcome of patients with ICH.