Jelen szakdolgozat célja a szenvedélybetegek és a velük foglalkozó szakemberek helyzetének átfogó vizsgálata a hazai szociális ellátórendszeren belül. A dolgozat központi törekvése, hogy feltárja, milyen lehetőségeket, támogatási formákat és szolgáltatásokat kínál a magyar szociális ellátórendszer a szenvedélybetegséggel küzdő személyek számára, valamint hogy ezek az ellátások mennyiben járulnak hozzá a rehabilitációhoz és a társadalmi reintegráció sikeréhez. A dolgozat elméleti egysége kitér a társadalmi normák és devianciák rendszerére, különös tekintettel a szenvedélybetegségre, mint deviáns viselkedésformára. Az elméleti háttér bemutatja továbbá a szenvedélybetegségek típusait, így különösen az alkoholizmust, a drogfüggőséget, a gyógyszerfüggőséget és az egyre inkább terjedő viselkedési addikciókat, mint például az internetfüggőséget. A dolgozat külön fejezetben tárgyalja a szenvedélybetegek törvény szerinti segítésének lehetőségeit, valamint a velük folytatott szociális munka sajátosságait és nehézségeit. Részletesen bemutatásra kerülnek azok az intézményi formák és szolgáltatások, amelyek a szenvedélybetegek számára elérhetőek, továbbá szó esik a különböző fenntartói struktúrákról, jelen helyzetben az egyházi és civil fenntartókat vizsgáljuk. A dolgozat empirikus, vizsgálati része két, szenvedélybetegek nappali ellátását biztosító intézmény működésére és szolgáltatásaira irányul. A kutatás célja, hogy az intézmények tevékenységét, hatékonyságát és szolgáltatásainak minőségét összevesse a fenntartói háttér tükrében, ezáltal betekintést nyújtson arról, hogyan működik a szenvedélybetegek ellátása a gyakorlatban