Állatvédelem és állatasszisztált pedagógia, mint szemléletformáló erő: vezetői kihívások és lehetőségek, innováció a köznevelésben

Abstract

A szakdolgozat azt vizsgálja, hogyan jelenhet meg az állatasszisztált pedagógia a köznevelési intézmények mindennapjaiban, és milyen vezetői döntések, feltételek és felelősségek kapcsolódnak a módszer bevezetéséhez. A dolgozat elméleti része bemutatja az állatokkal való pedagógiai munka pszichológiai és neveléstudományi alapjait, valamint azt, hogy a hazai és nemzetközi gyakorlatok milyen eredményeket mutatnak. Az empirikus kutatás két kérdőív és tizenöt félig strukturált interjú tapasztalataira épül, amelyekből kirajzolódik, hogy a pedagógusok többsége nyitott a módszerre, ugyanakkor bizonytalanságot él meg a felelősség, a biztonság és a saját felkészültsége kapcsán. A válaszok alapján egyértelmű, hogy a bevezetés sikeréhez elengedhetetlen a vezetői támogatás, a világos intézményi protokollok és a megfelelő szakmai háttér. A kutatás arra is rámutat, hogy a pedagógusok számára jelenleg kevés helyen érhetők el állatasszisztált képzések, ezért a képzési kínálat bővítése fontos feltétele lenne a módszer szélesebb körű elterjedésének. A dolgozat eredményei azt mutatják, hogy az állatasszisztált pedagógia nemcsak egy módszertani újítás, hanem olyan szemléletformáló erő, amely képes erősíteni a tanulói jóllétet, a pedagógusok szakmai megújulását és az intézmények innovációs kultúráját.