Végzett táncpedagógusként a színházi élményeimben és az alkotásaimban mindig kiemelt figyelmet szentelek a mozgásnak. A színház és a bábszínház nagyon összetett műfaj, ahol a színészek/mozgók és a mozgatók testi adottságai és képzettsége fontos elemei az előadásnak. Fuchs Lívia (1995) tánctörténész szerint a tánc, táncelőadás hagyományosan magában hordozta a színházi elemeket: az emberi érzelmek, a személyiség kifejezését, a drámát, valaminek az ábrázolását. Csak az újkori tánc választotta el magát a színháztól, és mindössze az 1950-es évek óta létezik az érzelmek, emberi, társadalmi jelenségek ábrázolásától megfosztott tánc. Ilyen értelemben tehát a tánc mindig is táncszínház volt. A XVIII. század óta a színházművészet egyik megjelenési formájaként elfogadott táncművészet (a színházi tánc) megújítói még a XX. század második felében is újból és újból a színház (táncszínház, mozgásszínház, totális táncszínház, fizikai színház stb.) fogalmához illesztve legitimálják saját, a korszak konvencionális táncfelfogását megkérdőjelező művészi kísérleteiket. A tánc fizikai, tehát kizárólag a testre összpontosító értelmezése feltehetően a modern tánc paradigmaváltásához köthető. Ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor többen elutasították a tánc jellegzetességéről korábban megkérdőjelezhetetlen elképzeléseket. Például azt a romantikus esztétikából eredő toposzt, hogy a tánc – akárcsak a zene – a szavakkal alig kimondhatót fejezi ki. De itt a fizikai színházban megvan a lehetősége annak, hogy összhangba és egyensúlyba kerüljön zene, tánc, mozgás, szöveg és látvány. A korszerű bábjátékban is megtörténhet ugyanez. A báb műfajában végbemenő változások hasonló sokféleséget mutatnak a tánchoz hasonlóan, összetettsége végtelen variációkra képes, új jelentések, új értelmezések születnek a művészek tevékenységei során. A bábszínház komplexitásának a mozgásos elemét vizsgálom majd a dolgozatomban, azt, hogy hogyan jelenik meg a tánc a báb műfajában.

„A bábu, ha erőteljes, életszerű hatást akar elérni, szükségszerűen találkozik mozgásában a táncszerűvel.” (Németh Antal)