Az uveitis a ritka szembetegségek közé tartozik, ugyanakkor jelentőségét az adja, hogy a fejlett országokban a vakság harmadik vezető oka. Az etiológia alapján megkülönböztetünk infekciózus és non-infekciózus uveitist és a fejlett országokban a non-infekciózus uveitis gyakoribb, melynek pontos etiológiája ismeretlen. A non-infekciózus uveitis kezelésében mai napig elsődlegesen választandó szerek a corticosteroidok. A ma már elérhető intravitreális steroid implantátumok alkalmazásával csökkenthetők a szisztémás mellékhatások, azonban a hosszú távú kezelésben az ún. „steroid-spóróló” szerek jelentősége nagy. Ide tartoznak a konvencionális immunszupresszív szerek és a non-infekciózus uveitis terápiájában is megjelenő biológiai terápiás szerek, melyek új kapukat nyitottak a refrakter uveitis gyógyításában. A non-infekciózus uveitis kezelésében a biológiai szerek közül az elsődlegesen választandó és leggyakrabban használt szer a TNF-α gátló adalimumab. Az FDA 2016-ban hagyta jóvá alkalmazását uveitisben, míg Magyarországon 2017-től egyedi méltányosságra adható felnőtteknél non-infekciózus posterior, intermedier és panuveitisben, valamint gyermekeknél krónikus non-infekciózus anterior uveitisben. A non-infekciózus uveitis terápiájában eddig használt biológiai szerek mindegyike más betegség kezelésére lett kifejlesztve, de reményeink szerint az újabb célpontú terápiák tovább fogják szolgálni a betegek érdekeit és az uveitis okozta látásvesztés gyakoriságának további csökkenését fogják eredményezni.