A szerző a Firenzei Nemzeti Levéltárban véletlenül bukkant rá egy iktatócédulára, amelyen ez állt: "Azon per dokumentumai, melyet a vellanói Benedetta Carlini nővér, a pescai teatínus apácák főnökasszonya ellen folytattak, aki misztikusnak tüntette fel magát, de végül rossz hírű asszonynak bizonyult." Az iratok a főnökasszony látomásait és csodás állításait vizsgáló eljárásokat és egy másik apácához fűződő nemi viszonyának részleteit taglalják. Az újkor előtti Európában páratlan ez a dokumentum, amely felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult a női szexualitás eddig feltáratlan területeinek kutatásában és a nők nemi életére vonatkozó reneszánsz nézetek megismerésében.