Leendő szociális munkás szakemberként egyetemi tanulmányaim alatt alkalmam nyílt olyan terephelyeken gyakorlatot teljesíteni, ahol megismerkedhettem a szenvedélybeteg-ellátó intézmények szolgáltatásaival és az oda járó klienskör problémáival, megküzdési stratégiáikkal. Az általam tapasztalt szerfogyasztási tendenciák ösztönöztek arra, hogy a témával részletesebben foglalkozzak, és hogy választ keressek a dolgozatomban felmerülő kérdésekre. A két szer, melyet vizsgálok, az alkohol és a marihuána, annak ellenére, hogy az interjús kutatásomban az alanyok között más kábítószerek alkalmazására is fény derült, de ez a tendencia elhanyagolható a statisztikák szerint. Az egyik megfigyelésre szánt gondolatmenetet Eric Berne pszichiáter művéből merítettem. Ő így ír egy drogfüggő nőről: „A drogok, mint mindenkinél, nála is az emberi kapcsolatok helyettesítésére szolgálnak, és hamarosan egy olyan ördögi körbe jut, ahonnan csakis más emberek segítségével lenne képes kikerülni” (Berne 2002: 184). Ezzel a megközelítéssel, mely szerint az emberek azért használnak drogokat, hogy betöltsék az űrt életükben, még nem találkoztam ilyen világosan megfogalmazva. Ez a rádöbbenés segített megbizonyosodni abban, hogy ezzel a témakörrel szeretnék foglalkozni.