"A humor mindent lát (akárcsak Isten). A mindenséget ilyen szabadon - mert a humor szabadság! - szemlélő Madách Imre versben fogalmazta meg tutididészi "tézisét": Tréfának nézi Isten is e földet, Tréfának ember amit rajt mível. A Tutididészre hajazó szerzők bármekkora képtelenséget állítsanak is, mindig tudatában vannak, hogy - esetleg! - éppen tréfál velük-általuk az isten, a sors; és ami éppen történik: az talán naplóba (titkolni) való őrület, talán csak tréfa. ...Ezzel nem mentséget, hanem magyarázatot kerestem Madách Imre: A nőről, különösen aesthetikai szempontból című tanulmányára, amelyet ámuldozva-csodálkozva-derülve olvasunk. Madách Imre a kor "tudományos" színvonalán írta meg tanulmányát, de a maga kockázatkedvelő, kihívó ("őrült") humorával - önkínzást eszünkbe idéző témaválasztásával! - saját aesthetikai szintjére emelkedett. Az Egy őrült naplójának prózai párja ez a különös, furcsa esszé." (Szávai Géza) ...Ezzel nem mentséget, hanem magyarázatot kerestem Madách Imre: A nőről, különösen aesthetikai szempontból című tanulmányára, amelyet ámuldozva-csodálkozva-derülve olvasunk. Madách Imre a kor "tudományos" színvonalán írta meg tanulmányát, de a maga kockázatkedvelő, kihívó ("őrült") humorával - önkínzást eszünkbe idéző témaválasztásával! - saját aesthetikai szintjére emelkedett. Az Egy őrült naplójának prózai párja ez a különös, furcsa esszé." (Szávai Géza)