A szakdolgozat a szülői és a testvéri beszédminták szerepét vizsgálja az óvodáskorú gyermekek nyelvi fejlődésében, különös tekintettel a korai életszakaszokra. Rávilágít arra, hogy a család, mint elsődleges szocializációs közeg, meghatározó a gyermek nyelvi kompetenciáinak kialakulásában. A minőségi szülő-gyermek interakciók – például a közös mesélés, beszélgetés – elősegítik a szókincs bővülését, a nyelvtani struktúrák elsajátítását és a kognitív fejlődést. A dolgozat kitér a társadalmi, kulturális háttér, valamint a digitális világ hatásaira is, különös figyelmet szentelve annak, hogy a túlzott eszközhasználat miként szegényíti el a családi kommunikációt. Emellett hangsúlyozza a pedagógus mintájának fontosságát is, kiemelve az óvoda és a család együttműködésének szükségességét a gyermek optimális nyelvi fejlődése érdekében.