A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénnyel egyezően szabályozza a tévedést, mint büntethetőséget kizáró okot. Úgy vélem, hogy ez alapot adhat arra, hogy a korábbi bírói gyakorlat eredményeit az új Btk. kapcsán is kövesse a jogalkalmazás. Éppen ezért nem érzem szükségtelennek a társadalomra veszélyességben való tévedés kapcsán kialakult eddigi joggyakorlat bemutatását, különösen arra tekintettel, hogy a büntető jogszabályok változása mindig felveti azt a kérdést, hogy az új jogszabályok megismerése, ismerete mennyiben várható el. Dolgozatom elsősorban a tévedés, különösen a társadalomra veszélyességben való tévedés vonatkozásában kialakult és irányadó bírói gyakorlat bemutatását célozza. A téma kiindulópontjaként a tanulmány a tévedés eljárásjogi jelentőségét, az eljárás különböző fázisaiban annak eljárási akadályként történő megjelenését mutatja be. A következőkben a tévedés a büntethetőséget kizáró okok, még tágabb körben pedig a büntethetőségi akadályok rendszerében való elhelyezésére, illetve az arra vonatkozó különböző elméletek bemutatására is külön fejezetet szántam. Ezt követen a tévedés szabályozásának történeti fejlődésére, majd hatályos szabályozására és annak kiemelt jelentőségére is hangsúlyt fektettem. A jogintézmény elméleti anyagának ismertetését követően különösen nagy gondot fordítottam a vonatkozó joggyakorlat bemutatására. Számos bírósági határozatot, különösen azok indokolását vizsgáltam megfelelő konklúzió levonása érdekében a következetes bírói gyakorlat vonatkozásában.