Diplomamunkám célja az, hogy áttekintse a dentoalveoláris sérülések különböző típusait, melyek magukba foglalják a fogazat, a környező lágy szövetek (periodontális szövetek, íny) és az alveoláris csont sérüléseit. Be szeretném mutatni ezen sérülések definícióját, diagnosztikáját (anamnézisfelvétel, klinikai és képalkotó vizsgálat segítségével), kezelését, a rövid és hosszú távú, valamint kedvező és kedvezőtlen kimeneteleit. Ezen belül különös hangsúlyt fektetek a kezelésre, hiszen ez nagyban meghatározza a gyógyulási folyamatot. Kutatásom során kiderült, hogy a dentoalveoláris sérüléseknek számos típusa van a fog repedésétől a teljes fogvesztésig. A sérülés típusától függően más és más a kezelési lehetőség, ezért fontos ismernünk és megkülönböztetnünk ezeket fogorvosként. Manapság a dentoalveoláris sérülések előfordulási gyakorisága egyre csak nő, mind gyermekek és mind fiatal felnőttek körében. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy az extrém sportok egyre közkedveltebbek, megnőtt az erőszakos cselekedetek száma, és az autós forgalom a közutakon. A megelőzés kulcsfontosságú, ebben segítségünkre lehetnek a védőfelszerelések vagy biztonsági öv, illetve különböző iskolai programok, kezdeményezések. Elengedhetetlen a sérülésről való pontos információgyűjtés, az anamnézisfelvétel, a klinikai és képalkotó vizsgálat, hiszen ezek segítségével állíthatunk fel egy pontos diagnózist, mely nagyban meghatározza a sérülés kimenetelét. A cél az, hogy csökkentsük a beteg fájdalmát, helyreállítsuk a fogazat funkcióját, az esztétikát, megelőzzük a lehetséges szövődményeket, és a beteg életminőségét javítsuk. Diplomamunkámmal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a dentoalveoláris sérülések egyre gyakoribbak, főleg fiatal korban, és komplex kezelést igényelnek. A gyógyuláshoz fontos a pontos diagnózis, a megfelelő kezelési terv kiválasztása és az utánkövetés, hiszen, ha ez sikeres, és a gyógyulást, a beteg életkörülményeinek javulását, elégedettségét elérjük, akkor eleget tettünk a hivatásunknak.