A jelen esettanulmány rávilágit arra, hogy milyen nehéz egy perifériára szorult gyermek testi, lelki fejlődését helyreállítani. Sajnos, nagyon sok hasonló eset létezik, melyek hasónlóképpen megoldásra várnak. A lakásotthonban körül nézve sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy az ez irány tendencia egyre nő. L. Péter esetében minden megtettem annak érésekében, hogy a szakmai segítők mellett maximálisan helyt álljak. Fő feladatnak azt látom, hogy a pap elképzelésén kívül L. Péter ügyében a testvérével való kapcsolatát kellene megerősíteni, aki pozitív példa lehetne számára, valamint a kötődési problémáit is mérsékelné. A mi szakmánk a kihívásoktól, és a megpróbáltatásoktól szépül, és erősödik.Bízom benne hogy hasonló képpen pozitív irányt vesz más hasonló sorsú gyermekek élete is.