Jelen dolgozat a felnőttkori női szexualitás széles témamezőjében vizsgálja a testhez való viszony és a szexuális asszertivitás szerepét, hogy mindebből egyéni és csoportos formájú pszichoedukatív prevenciós programokat készítsen elő, melyek hátrányos és nem hátrányos helyzetű nők körében egyaránt alkalmazhatók. A bevezetőben a szexualitás változó definíciójával, a szexpozitív hozzáállással, valamint az egyén sokszínűségének és korral járó szexuális változásainak normalitásával kapcsolatban emeli ki szakemberek állításait. Ezután a testhez való viszony szexualitásra gyakorolt jelentőségére tér ki, a testi érzetek és a testünkre ható tényezők tudatosítására. Majd egy gyakorlatban és a mindennapi életben is jól használható modell kialakulását és fejlődését idézi, a szexuális serkentők és gátlók rendszerét, mely kézzel fogható szempontokat adhat az egyénnek saját egyedi szexualitásának felfedezésére. Végül elemzi a szexuális asszertivitás egyes aspektusait – mik lehetnek a különösen nők körében számottevő szempontok és befolyásoló tényezők, és hogy az önkifejezésben való erősségük hogyan hathat vissza a szexuális életük minőségére. Az elméleti rész után, a vizsgált témák mentén, háromféle egyéni segítő beszélgetés, valamint egy négy alkalmas prevenciós csoport tervének kibontása következik, az előkészítés, a megvalósítás és az értékelés módszertani elemeinek részletezésével.