A MENTORTANÁR SZEREPE A KRITIKAI TÖRTÉNELMI GONDOLKODÁS FEJLESZTÉSÉBEN

Abstract

A szakdolgozat a mentortanár szerepét vizsgálja a kritikai történelmi gondolkodás fejlesztésében a szakképzési intézmények történelemtanításának kontextusában. A szerző saját tízéves történelem–angol szakos tanári és jelenlegi gyakorlatvezető mentortanári tapasztalataira építve mutatja be, hogy a történelemtanításban a hagyományos ismeretátadás helyett a forráskritika, a multiperspektív szemlélet és a reflektív elemzés kompetenciáinak tudatos fejlesztése kulcsfontosságú, különösen a technikumi környezetben, ahol a tantárgy háttérbe szorul a szakmai képzés mellett. A kutatás célja feltárni, hogy a mentortanár milyen módszerekkel és milyen hatékonysággal járul hozzá a tanárjelöltek kritikai történelmi gondolkodásának kialakításához, valamint annak tanórai gyakorlatba való átültetéséhez. A vegyes módszertani megközelítés kvantitatív (25 történelemtanár/mentortanár és 130 technikumi diák online kérdőíve) és kvalitatív (három tanárjelölttel, egy tapasztalt mentortanárral készült félig strukturált mélyinterjúk, valamint egy saját mentorált hallgatóval készített esettanulmány) eszközöket ötvöz. A vizsgálat öt hipotézis köré épül, amelyek a tanulócsoport képességszintjére, a tanárjelöltek attitűdjére, a mentorálás forráskritikai hatására, a tantervi nyomásra, illetve a diákok kritikai gondolkodás iránti nyitottságára vonatkoznak. Az eredmények szerint négy hipotézis teljes mértékben, egy pedig részben igazolódott. A pedagógusok és a tanárjelöltek elméletileg elkötelezettek a kritikai történelmi gondolkodás fejlesztése mellett, a mentorálás reflektív beszélgetései és visszajelzései pedig jelentősen erősítik a forráskritikai és módszertani tudatosságot. Ugyanakkor a Nemzeti Alaptanterv (2020) által meghatározott tananyagmennyiség, a szűkös óraszám és a szakképzés intézményi sajátosságai komoly strukturális korlátokat jelentenek. A diákok ambivalens attitűdöt mutatnak: a történelmet elsősorban bemagolandó tantárgynak érzékelik, ugyanakkor nyitottak a forráselemzésre, vitára és csoportmunkára, ha azokat strukturáltan alkalmazzák. A kutatás tanulsága, hogy a mentortanár reflektív, kérdésközpontú támogatása hidat képez az egyetemi elmélet és a tanórai gyakorlat között, lehetővé téve a kritikai történelmi gondolkodás tudatos fejlesztését a szakképzésben. A dolgozat javaslatokat fogalmaz meg a mentorálás módszertani kultúrájának és a jövőbeli kutatások irányainak erősítésére.