A légiközlekedés az emberi közlekedés minden elképzelését felülmúló legfiatalabb generációja, amellyel az emberiség valóra váltotta az egyik legnagyobb álmát és meghódította a harmadik dimenziót, azaz a magasságot. A polgári repülés fejlődése látványos és megállíthatatlan, hiszen a kereskedelmi és piaci terjeszkedésével az egész világra hatást gyakorol. Bár a repülés korántsem rendelkezik olyan hagyományokkal, mint a hajózás vagy a vasúti közlekedés, mégis közlekedési alágazotok közül a repülés hivatott leginkább a világ bármely pontjára utasokat, árut, valamint postát gyorsan és biztonságosan szállítani, nagy távolságokat áthidalni, ezzel számottevő hatást gyakorolni a kontinensek, régiók és az országok gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti fejlődésére.1 A légiközlekedés már nem egy szűk réteg privilégiuma, egyre több személy számára válnak elérhetővé a korábban rendkívül költséges utazási szolgáltatások. A társadalmi, gazdasági fejlődés és változások következtében olyan új felelősségi területek váltak hangsúlyossá, melyeket korábban sem a jogalkotó, sem a gyakorlat nem tekintett a kárkötelmeket tipikusan megalapozó szituációknak. Olyan területek is megjelentek a jogalkotásban és joggyakorlatban egyaránt, melyek piaci jelenlétük következtében egyre nagyobb károkozási potenciával rendelkeznek.2 Ez vezetett az utazáshoz való jog megsértéséhez kapcsolódó felelősségi helyzetek szabályozása iránti megnövekedett társadalmi igény kibontakozásához. Az utazáshoz való jog megsértésére alapított kártérítési igények rendkívül komplex természetűek. Ez a komplex szabályrendszer nemcsak a légiközlekedési iparág szereplőinek tevékenységét meghatározó kötelezettségeket állapít meg, hanem a jogtudomány művelői számára a nemzetközi légijog mélyebb megismerésének is a lehetőségét hordozza. A felelősség általában valamilyen társadalmi norma megsértése kapcsán merül fel, valamely jogsértő magatartás és a társadalom által jogszabályi formában megfogalmazott követelmény közötti viszony negatív értékelése. A felelősség kifejezéssel olyan helyzetet határozunk meg, amellyel akkor kerülünk szembe, ha valaki elmulasztotta kötelezettségét, sőt megszegte valamely norma által előírt kötelmét. A jogi felelősség alkotmányos alapokra helyezett szigorú eljárási rendben szabályozott helytállási kötelezettség, amely garanciáit, felelősségre vonási eszközeit állami szervezetrendszer biztosítja. A felelősség alapvető célja a jogellenes magatartást kifejtő

személynek joghátrány alkalmazásán keresztül nevelése arra, hogy a jövőben tartózkodjon hasonló magatartásoktól. A világ állandóan növekvő számú turistájának már több mint a fele az utazásaik során a légiközlekedést választja, mely egyfelől betudható az olcsó repülőjegy áraknak, valamint a légijáratok mennyiségének való megsokszorozódásának. A légitársaságok fő tevékenysége a nemzetközi és belföldi légipiacon végzett kereskedelemi fuvarozás, a személyek, a poggyász, az áru és a posta díjazás ellenében történő szállítása. A szállítás egész folyamatában a fuvarozó kárfelelőssége rendkívül sokrétű, az utasokkal és az áru feladóival szemben kiemelt jelentőséggel bír, de fennáll a földi kiszolgálóval, a fedélzeti utasellátó (catering) szolgáltatójával, a műszaki és javító cégekkel, a repülőgépet lízingbe adóval, a repülőtér üzemeltetőjével, a határőrizeti, vám- és adóhatóságokkal szemben, sőt a zaj- és levegőszennyezés következtében is.3 A légiközlekedés adta lehetőségeknek köszönhetően egyre inkább problémaként jelentkezett az, hogy a személyi sérülések miatt megítélt kártérítés mértéke területenként változott, és a felelősség jogalapja sem volt ugyanaz az egyes jogrendszerekben. A légiközlekedés jellemzően határokon átívelő tevékenység, mely által a nemzetközi jogszabályok betartása és a belső jogrend implementálása és harmonizálása nemcsak az államok kötelezettsége, hanem elemi érdeke is. Azokban az esetekben amikor egy légijárat késik, vagy azt törlik akkor lényegében a légitársaság szerződésszegéséről beszélhetünk. A légifuvarozó abban az esetben tud mentesülni a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.4 A légifuvarozó mentesülésére hat esetben kerülhet sor a 261/2004/EK Rendelet alapján, melyek csupán a Preambulum rendelkezései között találhatóak taxatíve módon. Számos olyan esetkör megfigyelhető, amikor az Európai Unió Bírósága ezeket a rendkívüli körülményeket kellett, hogy értelmezze az utas és a légitársaság jogvitájában. Dolgozatom az utasjogok érvényesülésével, a légifuvarozók felelősségével és a felelősség alóli mentesülés Európai Unió Bírósága által sajátosan értelmezett esetköreivel foglalkozik, melynek részletezése előtt szükséges a nemzetközi szabályozások alapjait megvizsgálni. Továbbá vezető légiutas-kísérőként 2015 óta végzek szolgálatot egy diszkont légitársaságnál, mely munkatapasztalat és személyes élmények megjelenése vélhető fel a dolgozatomban.