Az emberiség természetének már a társadalmi együttélés kezdeteitől részét képezik a különböző, más csoportokkal folytatott fegyveres konfliktusok. Ahogyan ezek a kezdeti konfliktusok háborúkká fejlődtek, úgy fogalmazódott meg az igény arra, hogy egy szabályozott, állandó hadsereg jöjjön létre, mely az államok létének és kialakulásának is garanciát, valamint védelmet biztosítottak. A háborúkat pedig katonák vívták, és nincs ez másképpen ma sem, a katonákra vonatkozó szabályozás kialakítása pedig létszükséglete annak az elengedhetetlen fegyelemnek a fenntartásának és megszilárdításának, amely az erőszak állami monopóliumát gyakorló szervezetek működésének alapját jelenti. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az elméleti alapokon szilárdan álló és igazolható történelmi fejlődés eredményeként létrejött, és igencsak nagy jelentőséggel bíró katonai büntetőjog miképpen helyezkedik el az általános, mindenkire vonatkozó büntetőjogi szabályozás rendszerében, és hogy miért nem kezelendő a katonai életviszonyok és elkövethető bűncselekmények sajátossága, valamint az általánostól eltérő eljárásjogi különbségei ellenére teljesen önálló tudományterületként, vagy teljesen elkülöníthető büntetőjogi szakágazatként.