Diplomadolgozatomban a modern társadalmak egyik népbetegségének számító kopásos, degeneratív eredetű gerincelváltozások patológiai sokszínűségét és radiológiai megjelenítésének változatosságát mutatom be. A konvencionális röntgenleképezés a mai napig a kóros gerincfolyamatok diagnosztikájának alapkövéül szolgál. Elsősorban a csont eredetű betegségek, kalcifikációk és osszifikációk, valamint csontléziók megjelenítésére alkalmas. Funkcionális felvételeket készítve a szegmentális instabilitás vizsgálható. A képalkotó berendezések rohamos fejlődésével a CT technika hamar a degeneratív gerincbetegségek elsődleges leképező modalitásává vált. Szintén a csontos elváltozások megjelenítésére, operációk előtti tervezéshez, két és háromdimenziós rekonstrukciók létrehozására is alkalmas. A mágneses rezonanciás képalkotás elterjedésével lehetőség nyílt a gerinc lágyrészeinek, a gerincvelő nagy kontrasztfelbontású leképezésére. Az ionizáló sugárzást nem alkalmazó módszer kiválóan alkalmas a degenerációs gerincbetegségek diagnosztizálására, különösen a porckorong patológiás eltéréseinek vizsgálatára. Különböző szekvenciákkal készült MR képek specifikus vizsgálatokat tesznek lehetővé. Az egyes gerincszakaszok eltérő felépítése miatt a képalkotó modalitások és a felvételi technikák is jellegzetesen alkalmazhatók mind a nyaki, a háti és az ágyéki szegmensek esetében.