Edukáció szerepe az 1-es típusú diabetes mellitus gondozásában
Absztrakt
Az 1-es típusú diabetes mellitus (1TDM) incidenciája évek óta növekvő tendenciát mutat. Az érintett betegcsoport elsődlegesen a 0-18 éves korosztály, de az állapot kialakulási mechanizmusa miatt minden életkorban előfordulhat. Az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de kezelhető kórforma, ami azonban egész életen át tart. A krónikus szövődmények megelőzésére, a legjobb életminőség eltérésére, a beteg maximális együttműködésére van szükség. Ennek feltétele azonban az önmenedzselés minél magasabb szintű elsajátítása. Újonnan diagnosztizált 1TDM esetén a betegedukáció segít abban, hogy a kórházi tartózkodás idején minél több, a megváltozott mindennapi életet érintő információ jusson el, elsődlegesen az érintett család felnőtt tagjaihoz. Az oktatást végző team tagjai között orvos, dietetikus, diabetológiai szakápoló, inzulinpumpa nurse, pszichochológus tevékenykedik. Az edukáció részét képezi, de elsődlegesen az orvos feladata a vércukorszintet befolyásoló tényezők ismertetése, az inzulin hatásmechanizmusának, alkalmanként szükséges mennyiségének, adagolásának megtanítása. A dietetikus az ételek összetételéről, az optimális étrendről, a táplálékok fehérje-zsír-szénhidrát tartalmáról beszél. A diabetológiai szakápoló és az inzulinpumpa nurse tanítja meg az inzulin adagolás és a vércukormérés technikai alapjait, később az inzulinpumpa használatát. A pszichológus a krónikus betegség pszichés következményeinek kivédésében ad támogatást. A komplex edukáció segíti a család és a diabeteses egyén, sokszor kisgyermek életminőségének javítását. Minél több alkalommal van lehetőség az ismeretek aktualizálására, annál nagyobb az esély az optimális érték eléréséhez, az akut szövődménynek számító hypoglycaemiás rosszullét kivédéséhez, a szövődmények elkerüléséhez azaz a teljes értékű élethez. Mindezekhez elengedhetetlenül fontos a beteg megfelelő hozzáállása mellett az alapos felkészítés, amiben az edukátor teamnek van alapvető szerepe.