A kiégés prevenciója a tanári munkában

Abstract

A szakdolgozat a tanári kiégés (burnout) jelenségét vizsgálja, különös tekintettel azokra a belső és külső védőfaktorokra, amelyek lehetővé teszik a hivatásszeretet és a mentális egyensúly hosszú távú fenntartását. Célja annak feltárása, hogy az önismeret, a reziliencia, a tudatos önreflexió, a peer-támogatás és a támogató kapcsolatok miként védhetik meg a pedagógusokat a krónikus stressz okozta kiégéstől. Az elméleti rész a kiégés klasszikus modelljére (Maslach et al.), valamint Ranschburg Jenő, Dr. Shefali Tsabary és Steigervald Krisztián elméleteire támaszkodik, emellett áttekinti a nemzetközi és hazai szakirodalmat, különös figyelmet fordítva a klinikai szupervízió prevenciós szerepére. A kutatás hat félig strukturált mélyinterjú elemzésén alapul, amelyekben olyan pedagógusok vettek részt (életkoruk 44–60 év, tanítási tapasztalatuk 10–28 év), akik hosszú évek óta lelkesen és kiegyensúlyozottan végzik munkájukat. Az empirikus eredmények azt mutatják, hogy a tartós motiváció titka nem a kisebb munkaterhelésben, hanem a diákokkal való mély, egyenrangú kapcsolatban, a tudatos önismeretben, a spontán peer-támogatásban és az elengedés képességében rejlik. Ezek a védőfaktorok együttesen lehetővé teszik a hivatásszeretet fenntartását még magas terhelés mellett is. A dolgozat gyakorlati javaslatokkal zárul, amelyek segítik a pályakezdő és leendő pedagógusokat saját védőhálójuk tudatos kiépítésében. Az eredmények rámutatnak, hogy a boldog és fenntartható tanári pálya nem kiváltság, hanem megfelelő belső munka és támogató környezet esetén elérhető cél.