Politikai álhírek felismerése: értelem vagy érzelem

Abstract

A tanulmány a politikai álhírek közösségi médiában történő terjedésének pszichológiai hátterét vizsgálja a heurisztikus-szisztematikus információfeldolgozási modell keretében. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy az egyéni kognitív torzítások/énfelnagyítás (lehorgonyzás, vakfolt, nagyotmondás), az érzelemszabályozás és a politikai identitás miként befolyásolják az álhírek hitelességét és kedveltségét. A vizsgálatban N=83 fő vett részt (átlagéletkor: 35,5 év), akik egy online kísérlet során Facebook-bejegyzés formátumú híreket és álhíreket értékeltek, majd helyreigazítási információkkal szembesültek. Az eredmények rávilágítottak, hogy az érzelmi elnyomás szignifikáns prediktora az álhírek hitelesnek tartásának (β=0,831;p=0,012), és moderáló szerepet tölt be a politikai orientáció és az álhír-preferencia kapcsolatában. A kognitív torzítási vakfolt szignifikánsan bejósolta az álhírek szubjektív fontosságát (p=0,002), ugyanakkor a lehorgonyzás nem befolyásolta a helyreigazítások elfogadását. A mediációs elemzések alapján az érzelmi elnyomás az álhírek fontosságának észlelésén keresztül fejti ki hatását a hitelességre. A szisztematikus feldolgozás negatív összefüggést mutatott a kormánypárti attitűddel, míg az érzelmi átkeretezés támogatta a mélyebb információfeldolgozást. Az eredmények hangsúlyozzák, hogy az álhírekkel szembeni kognitív sérülékenységben az érzelemszabályozási stratégiák és a politikai identitás szűrő funkciója egyaránt meghatározó.