Szakdolgozatban a félelem és a politika relációját vizsgálom, arra a hipotézisre alapozva, miszerint a félelem az embertől elválaszthatatlan, így meghatározó tényező a mindenkori társadalmakban és ezáltal a politika világában. A félelem a politikai közösség örökös mozgatója, ennek megfelelően ez az érzelem hatékony eszközként funkcionál. Tézisem igazoláshoz Thomas Hobbes, Hannah Arendt, Alexis de Tocqueville és Martha C. Nussbaum gondolatai mentén, pszichológiai és szociálpszichológiai tényekkel alátámasztva tekintek rá a félelem szerepére.