A nád lebontásának vizsgálata a Balaton Keszthelyi-öblében és a Kis-Balaton Ingói berkében

Abstract

A nádasok nagymértékben hozzájárulnak a vizek öntisztulásához, emellett ősszel, az avarhullás idején jelentős mennyiségű szerves anyagot juttatnak vissza a víztestekbe. Vizsgálatunkban a nád (Phragmites australis L.) 3 különböző növényi részének, a nád levélnek, rizómának és szárnak lebontási ütemét vizsgáltuk avarzsákos módszerrel. Két eltérő lyukátmérőjű avarzsákot alkalmaztunk (nagy Ø = 3 mm és kis Ø = 900 μm), így az avarlebontás az aprító szervezetek jelenléte és a kisodródás jelensége nélkül is figyelemmel tudtuk kísérni (kontroll). A vizsgálati időszak 2017 novemberétől és 2019 áprilisáig tartott. A kísérletet a Balaton Keszthelyi-öblében és a Kis-Balaton Ingói berkében állítottuk be egy-egy természetes nádas folt közelében. A növényi anyagot a mintaterületről gyűjtöttük a kihelyezést megelőző 2-3 hétben. Mindkét vizsgálati területen az avarzsákokat 1 méter vízmélységben helyeztük el a víz-üledékfelszín határán. A víztestekbe kihelyezett növényi anyagokból mintavételenként 3-3 párhuzamos mintát vettünk, majd a száraz tömegüket visszamérve meghatároztuk az avarfogyás mértékét, a „k” bomlási együtthatókat, illetve a felezési időket is. A mintavételekkel egyidőben vízmintát is vettünk mindkét vizsgálati helyszínen és meghatároztuk a víz pH-ját, vezetőképességét, PO4-, NH4+, NO3-, SO4 2-, Cl- koncentrációját. Eredményeink azt mutatták, hogy a leggyorsabban a nád rizóma fogyott, illetve a nád levél gyorsabban bomlott a nád szárhoz viszonyítva. A nád levél és szár mindkét lyukbőségű zsákban és mindkét vizsgálati helyszínen a lassú kategóriába esett. A nád rizómát a nagy szembőségű eszköznél a közepes, míg a kis szembőségűnél lassú lebontási kategóriába soroltuk. A vízminőség esetében a Kis-Balatonon alacsonyabb pH-t és vezetőképességet és magasabb PO4 3- koncentrációt detektáltunk.