A szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltekkel szembeni bánásmód fontos értékmérője annak, hogy az állam mennyire tartja tiszteletben az alapvető emberi jogokat. Ugyan kétségtelen, hogy a jogerősen elítélt személyek korábban valamilyen bűncselekményt követtek el, azonban számukra a személyes szabadságuktól való megfosztás jelenti a joghátrányt, ami nem párosulhat egyéb, az emberi méltóságukat sértő körülményekkel. Napjainkban már Európában általánosan elfogadott, hogy a nemzeti jog garantálja az elítéltekkel való megfelelő bánásmódot, mégis időről időre felmerül egyes államokban (hol egyedi ügyekben, hol tömegesen) a fogvatartottak emberi méltósága megsértésének lehetősége. Tekintettel arra, hogy az elítéltek jogi helyzetének folyamatos vizsgálata elsősorban a hazai ügyészi szervezet feladata, és csupán az ügyek kis hányada jut el valamely nemzetközi fórum elé (sőt a hazai bíróságok előtt is meglehetősen csekély az elítéltek számára kedvező ítéletek száma), ezért dolgozatomban az ügyészi törvényességi felügyelet jogintézményének vizsgálatából kiindulva mutatom be a fogvatartottak jogi helyzetét.