Milyen jó lenne a sötét, téli hajnalokon fejünkre húzni a takarót, és átszunyókálni a napot! Sőt, legszívesebben téli álomba szenderednénk, mint ahogyan azt a muminok is teszik. Csak az lenne a bökkenő a hosszú szundikálással, hogy sosem ismernénk meg a tél titkait. Ismeretlen volna számunkra a lombhullás, a hóesés, nem csúszkálnánk soha a befagyott öblökben, és nem kuporodnánk a jól bedurrantott kályha elé gémberedett mancsainkat melengetni. Nem tudnánk, mit jelentenek a hosszú éjszakák, a szürke nappalok, sosem kerülnénk hóviharba, de nem ismernénk meg a tavaszvárás örömét sem. Igaz, a Kárpát-medence lakóinak ritkán jut osztályrészül olyan zord tél, mint amilyenben szegény Muminbocs keveredik, mikor egy rendkívüli napon felneszel mély álmából, s belecsöppen egy rejtelmes, hófehér világba. Tove Jansson ismét elvarázsolt birodalomba kalauzol minket, ahol bizony nem árt jó melegen felöltözni! Vagy egy bögre forró teával felszerelkezve bevackolódni a takarónk alá a legújabb muminkönyvvel. Tove Jansson ismét elvarázsolt birodalomba kalauzol minket, ahol bizony nem árt jó melegen felöltözni! Vagy egy bögre forró teával felszerelkezve bevackolódni a takarónk alá a legújabb muminkönyvvel.