Csokonai Könyvtár. Források

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/101267
Gyűjtemény a magyar felvilágosodás és népiesség korának kevéssé ismert szépirodalmi munkáiból. Megtalálható itt Arany János kritikai életműve, a korai magyar dráma- és regényirodalom jelesei (Verseghy Ferenc, Dugonics András), valamint a korai magyar irodalmi-esztétikai-művészetfilozófiai folyóirat-termés is (Magyar Museum, Orpheus).

Böngészés

Csokonai Könyvtár. Források Szerző szerinti böngészés "Bartók, István"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Retorikák a barokk korból
    (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004) Bitskey, István; Soarius, Cyprianus; Granatensis, Ludovicus; Voellus, Johannes; Regius, Carolus; Tesauro, Emanuele; Pomeius, Franciscus; Pázmány, Péter; Bitskey, István; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Bartók, István; Oláh, Szabolcs
    Az antikvitásban magas szintre emelkedett görög-római szónoklattani hagyomány (hé rhétoriké tekhné) a kora újkori Európában újra befogadókra talált, előbb a humanizmus, majd ennek nyomán a reformáció asszimilálta eredményeit. A reneszánsz és a barokk kor beszédművészetének formálódását Magyarországon is az újjászülető retorikai-poétikai tradíció határozta meg. A literatúra elméleti háttereként jellemezhető ez a diszciplína, amely a szöveg kialakításának mesterfogásait tanította, alapvető kutatási feltétele tehát a régi irodalom vizsgálatának az adott kor szónoki elveinek és gyakorlatának beható ismerete. Jelen szemelvénygyűjteményünk folytatása annak a programnak, amely a Debreceni Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén a kora újkori retorikai kézikönyvek fontos és jellegzetes részleteinek magyarra fordítását, értelmezését és kiadását tűzte célul. Az első kötet Imre Mihály szerkesztésében a reformáció kori retorikai praeceptumokból adott közre bőséges válogatást, elsősorban azokból, amelyek Magyarországon is használatosak voltak. Minthogy a reformáció nyomán, vele versengve a katolikus egyház szintén újjászervezte iskolaügyét, a retorika oktatása újabb impulzusokat kapott a meg-megújuló vallási törekvések felől. Közismert tény, hogy ebben élen járt a jezsuita rend, ez indokolja, hogy kötetünk túlnyomórészt a Jézus Társaság tagjainak munkáiból válogatott szemelvényeket ad közre. Összeállításunk anyaga (a függelékben közreadott Pázmány-szemelvény kivételével) magyar nyelven idáig nem volt olvasható, legfeljebb a szakemberek igen szűk köre tudta hasznosítani a latin nyelvű, s ma már nehezen hozzáférhető kézikönyvek tanulságait. Csakis olyan művekből közlünk részleteket, amelyek Magyarországon bizonyíthatóan használatban voltak. A terjedelmesebb szónoklattanok részletes tartalomjegyzékét is közöljük, így áttekinthető az illető kézikönyv szerkezete, felépítése, s láthatók az egyes kategóriáknak a tanítás egészében elfoglalt pozíciói. Egy esetben a latin nyelvű tartalommutatót ugyancsak közreadjuk, így az eredeti terminológia szembesíthető a fordítással. Azt reméljük, hogy hasznosítható lesz az oktatásban is mindaz, amit jelen kötetünk közread, s a barokk kor retorikai kézikönyveinek szövegszerű tanulmányozása újabb impulzusokat nyújthat a kor szellemiségének, főként pedig irodalmi tudatának alaposabb és árnyaltabb megértéséhez.
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Retorikák a reformáció korából
    (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003) Melanchthon, Philipp; Dresserus, Matthias; Ramus, Petrus; Sturm, Johann; Keckermann, Bartholomaeus; Pécseli Király Imre, Imre; Beckher, Georgius; Buzinkai, Mihály; Imre, Mihály; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Bartók, István; Szörényi, László; id. Fekete, Károly; Karasszon, Dezső; Restás, Attila; Mikó, Gyula; Oláh, Szabolcs
    A régi magyar irodalom jelentős része latin nyelvű, vagy szorosan kapcsolódik az ókori és a későbbi európai neolatin irodalomhoz. A reneszánszban lényegesen megújulva, a barokk vegéig az irodalmi műveltség meghatározó formaképző, irodalomelméleti rendszere főként a latin nyelvű retorikai-poétikai művekben jelenik meg. A retorikai rendszereknek meghatározó szerepük volt e korszakok kánonképző tényezői között. Kellő színvonalú ismeretük nélkül az irodalom jelenségei, folyamatai, müvei nem, vagy nem eléggé érthetőek. Ennek tudása, ismerete - különböző kedvezőtlen okok miatt - az utóbbi négy-öt évtized hazai irodalomtörténeti-irodalomelméleti műveltségében ijesztően lecsökkent. Ugyanakkor a nyugat-európai irodalomtudományi gondolkodás már évtizedek óta nagy erőfeszítéseket tesz az irodalomértés eme feltétele restaurációjára. (Egyetemi tanszékek, intézetek, konferenciák, önálló kötetek, folyóiratok, bibliográfiák sokasága halmozta föl e tudást.) E fél évszázada folyó európai retorikatörténeti kutatások hatalmas szintézise az 1992-től folyamatosan megjelenőHistorisches Wörterbuch der Rhetorik, GertUeding szerkesztésében. Jelen antológiánk elkészítése során - sokszor szűkös lehetőségeink között - igyekeztünk minél inkább fölhasználni e hatalmas nyugat-európai kutatási tapasztalatot, tudományelméleti konzekvenciáit azonban mi is antológiánk alapvető szempontjaként érvényesítettük, és a retorikát a filozófia (teológia) mellett az európai kultúrtörténet legfontosabb, legdifferenciáltabb és legnagyobb hatású képzési rendszerének tekintettük. A latinul nem olvasók számára ez a retorikai irodalom magyar nyelven hozzáférhetetlen. Legfontosabb műveinek csak korabeli (vagyis XVI-XVII. századi) - a legnagyobb tudományos gyűjteményekben, könyvtárakban hozzáférhető - kiadása van eredeti nyelven. Az egyre erősödő szakmai érdeklődés égetően fontossá teszi ezen retorikai műveltség alapmüveinek - vagy legalábbis fontos részleteiknek - magyar nyelven való közreadását. Ez a fölismerés és igény ösztönzött bennünket antológiánk elkészítésére, amely válogatást ad közre (először magyar nyelven) a reformáció korának (amely egybeesik a reneszánsz-későreneszánsz-manierizmus korszakával) elméleti retorikai irodalmából. A válogatás szempontjai - a lehetőség szerint minél teljesebben - érvényesítették a retorikai rendszerekben kifejeződő antropológiai modell és szövegelméleti rendszer egyensúlyában és elmozdulásában bekövetkező változások sajátosságait. (Antológiánk esetében ezen antropológiai modell meghatározója nagyjából - Melanchthontól Buzinkai Mihályig - a reformáció volt.) E korszakon belül alapvetően és legnagyobb számban a Nyugat-Európában megjelent retorikai müveket forgatták itthon, amelyeket a külföldön peregrinálók hoztak magukkal haza, vagy korabeli intézmények, magánszemélyek vásároltak-szereztek be könyvtáraik számára. A kötet a Magyarországon használatos külföldi és a hazai megjelentetésű retorikai irodalom müveinek szövegeiből ad közre válogatást.