Hallgatói dolgozatok (Gyógyszerésztudományi Kar)

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/129830

Böngészés

Hallgatói dolgozatok (Gyógyszerésztudományi Kar) Szerző szerinti böngészés "Arany, József"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Az adenozin receptorainak szerepe humán szebocitákon
    Cseszlai, Mariann; Oláh, Attila; Arany, József; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézet; DE--OEC--Gyógyszerésztudományi Kar; Kapitány, Anikó; Szöllősi, Attila Gábor; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Immunológiai Intézet; Debreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Bőrgyógyászati Tanszék
    Munkacsoportunk a korábbiakban kimutatta, hogy egy nem-pszichotróp fitokannabinoid, a kannabidiol komplex akne ellenes hatásokkal rendelkezik, melyek egy részét az A2A adenozin receptor közvetíti, ezért jelen kísérleteink során a célunk az volt, hogy megvizsgáljuk az adenozin receptorainak kifejeződését és funkcionális szerepét humán SZ95 szebocitákon. Elsőként Q-PCR és western blot segítségével kimutattuk, hogy az A2A mellett az A1 és az A2B adenozin receptor is kifejeződik human szebocitákon, míg az A3 expressziója detekciós küszöb környékinek adódott. Ezt követően az A2A és A2B receptorok szelektív modulátorainak az életképességre (MTT-assay) és a faggyúlipid-termelésre (Nile Red jelölés) gyakorolt hatásait vizsgáltuk meg, minden esetben az irodalmi adatok alapján ismert EC50/IC50 értékekhez képest egyszeres, tízszeres, illetve (amennyiben az anyag oldhatósága ezt lehetővé tette) százszoros koncentrációk alkalmazásával. Az mRNS szinten legmagasabb relatív expressziót mutató receptor (A2B) agonistájának (BAY 60-6583) és antagonistájának (alloxazine) vizsgálata során megállapítottuk, hogy előbbi kis, de szignifikáns mértékben fokozta a bazális faggyúlipid-termelést, míg az alloxazine csökkentette azt (Nile Red jelölés, 24 órás kezelések). A látott hatások nagy valószínűséggel az egyedi sejtek lipidtermelésében beállt változásokat tükrözték, mert egyik kezelés sem befolyásolta a szebociták életképességét (MTT-assay). A következőkben a kisebb koncentrációkban az A2A receptorra specifikus, nagyobb dózisban viszont az A2B receptort is gátló adenozin receptor antagonista, a ZM 241385 hatásait vizsgáltuk meg, és azt tapasztaltuk, hogy az alloxazine-hoz hasonlóan ez a molekula is kis, de szignifikáns mértékben csökkentette a faggyúlipid-termelést (Nile Red jelölés; 24 órás kezelések). Ezt követően az A2A receptorra specifikus agonista, a CGS 21680 hatásait vizsgálva meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a CGS 21680 az antagonistákhoz hasonlóan kis, de szignifikáns mértékben csökkentette a bazális faggyúlipid-termelést (Nile Red jelölés; 24 órás kezelések). Végezetül megvizsgáltuk azt is, hogy a faggyúlipid-termelést csökkentő molekulák miként befolyásolják az aknét modellező, kórosan fokozott lipogenezist. Megállapítottuk, hogy az A2A aktivátor CGS 21680 kis, de szignifikáns mértékben csökkentette az ismert gyulladásos lipidmediátor arachidonsavval (50 μM) indukált faggyúlipid-termelést, míg a többi modulátor nem befolyásolta azt (Nile Red jelölés; 48 órás kezelések). Eredményeink arra utalnak, hogy az adenozin több receptora is kifejeződik humán szebocitákon, és nagy valószínűséggel differenciált szereppel bírnak a faggyúlipid-termelés szabályozásában, pontos szerepük feltárása azonban további kísérleteket igényel.