Szerző szerinti böngészés "Awale , Rasha Fuad M."

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    The Rise of Neoconservative Foreign Policy and its Impact on American-Iranian Relations (1973-1976)
    Awale , Rasha Fuad M.; Glant, Tibor; Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola; Bölcsészettudományi Kar::Angol-Amerikai Intézet
    A disszertáció az 1970-es években az Egyesült Államok közel-keleti külpolitikájában bekövetkezett jelentős változást vizsgálja, különös tekintettel ebben a folyamatban a neokonzervatívok szerepére. A globális kihívások, így a vietnámi háború, az 1973-as olaj embargó és az OPEC befolyásának növekedése közepette a neokonzervatívok a közel-keleti olajkitermelő országok növekvő hatalmát és az arab-izraeli konfliktust az Egyesült Államok érdekeit és a nyugati liberális rendet érintő közvetlen fenyegetésként értékelték. Befolyásos agytrösztök és folyóiratok platformjait felhasználva egy olyan konfrontatív külpolitika mellett érveltek, amely a Perzsa-öböl olajmezőinek ellenőrzésére és Izrael expanziós politikájának támogatására épült. Ez a megközelítés azonban gyakran kontraproduktívnak bizonyult, mivel félreértelmezte a régió valós porblémáit és globális ellenszenvet váltott ki az Egyesült Államokkal szemben. A disszertáció kritikusan elemzi az 1973 és 1976 közötti neokonzervatív narratívákat és politikát, különös tekintettel az Egyesült Államok és Irán közötti kapcsolatokra gyakorolt hatásukra. Azt állítja, hogy ez a politika nem szolgálta az amerikaiak hosszú távú érdekeket, sőt hozzájárult az amerikai–iráni kapcsolatok romlásához, a sah bukásához és az amerikaellenes érzelmek növekedéséhez a Közel-Keleten és a harmadik világban. Szemben az általános véleménnyel, miszerint az Egyesült Államok és Irán közötti kapcsolatokat a sah alatt erős és tartós szövetség jellemezte, a disszertáció azt állítja, hogy a kapcsolatok a 1973-as háború és az azt követő olajválság után kezdtek megváltozni. Az Egyesült Államok kiszámíthatatlan bel- és külpolitikája, szövetségeseinek megvédésére való képtelensége, valamint a délkelet-ázsiai háborúk által felszínre hozott katonai korlátai ösztönözték a sahot arra, hogy független olaj- és külpolitikát folytasson. A maguk részséről ezt a neokonzervatív értelmiségiek és politikusok az amerikai hegemónia fenyegetéseként értékelték. A disszertáció nyomon követi a neokonzervatív külpolitika előtérbe kerülését, és azt állítja, hogy a sah bukása volt az egyik első eredménye ennek a trendnek. Rámutat a neokonzervatívok azon erőfeszítéseire, melyek – a Nixon- és Ford-adminisztrációk alatt – a Közel-Keleten az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítésére irányultak, kezdetben a Perzsa-öböl olajmezőinek katonai úton történő megszerzése, majd később az amerikai szövetségek Iránról Szaúd-Arábiára történő átrendezése útján.