Szerző szerinti böngészés "Bak, Henrietta Mária"

Megjelenítve 1 - 2 (Összesen 2)
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    A magdimorfizmus szerepe a Plantago coronopus L. sikeres út menti terjedésében
    Bak, Henrietta Mária; Molnár, Attila; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    Az úthálózatok kiterjedtsége és a téli csúszásmentesítő sózás miatt világszerte sótűrő növényfajok terjednek utak mentén. Szembetűnő példa egy tengerparti halofiton, a Plantago coronopus, amely néhány évtized alatt elterjedt az európai és észak-amerikai úthálózatban. Célunk volt, hogy megvizsgáljuk a magdimorfizmus szerepét a P. coronopus sikeres út menti terjedésében, illetve, hogy összehasonlítsuk az út menti terjedést segítő tulajdonságokat a nemzetség több fajával. Ennek érdekében feltérképeztük az útszegélyekben előforduló Plantago fajokat Magyarországon, megvizsgáltuk reproduktív tulajdonságaikat, terjedési képességüket, valamint csíráztatásos és növényneveléses kísérletekben teszteltük sótűrésüket. A P. coronopus kétféle magját külön-külön vizsgáltuk. Kimutattuk, hogy a P. coronopus a második leggyakoribb faj az útszéleken az őshonos P. lanceolata után. Kis magjai a többi vizsgált fajhoz és a faj nagy magjaihoz képest is szignifikánsan alacsonyabb ezermagtömeggel és velocitással rendelkeztek. A sótűrés vizsgálatakor minden faj és magtípus csírázott a kontroll és a 0,4%-os NaCl koncentráción, a növényneveléses kísérletben azonban azt láttuk, hogy csupán a P. coronopus kis magjaiból fejlődő egyedek fejlesztettek virágzatot NaCl-ot tartalmazó táptalajon. Eredményeink alapján az útszélek megfelelő élőhelyek a vizsgált fajok számára, ökológiai folyosóként szerepet játszanak jelenlegi és potenciális jövőbeli terjedésükben. A P. coronopus magtömege és sótűrése hozzájárul sikeres út menti terjedéséhez, magdimorfizmusa révén pedig képes alkalmazkodni a heterogén útszéli körülményekhez.
  • Nincs kép
    TételKorlátozottan hozzáférhető
    Őshonos sótűrő növényfajok terjedése hazai közutak mentén és az európai úthálózatban
    Bak, Henrietta Mária; Molnár, Attila; DE--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet
    Az elmúlt évtizedekben az úthálózat jelentős mértékű bővülése tapasztalható. Ez a robbanásszerű növekedés szerepet játszik bizonyos növényfajok utak mentén való terjedésében. A közutak téli időszakban végzett, csúszásmentesítő, elsősorban NaCl-dal történő sózása elősegíti a sótűrő (halofil) növények terjedését. Idegenhonos sótűrő fajok megjelenése mellett, őshonos sziki növényfajaink terjedése is tapasztalható közutak mentén. Kutatásunk alanyául öt őshonos sótűrő fajt választottunk, ezek a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), a magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum), a közönséges szikipozdor (Podospermum canum), a közönséges mézpázsit (Puccinellia distans) és a szárnyasmagvú budavirág (Spergularia media) voltak. Jelen vizsgálatban feltérképeztük modellfajaink közutak mentén való előfordulásait, vizsgáltuk reproduktív jellemzőiket és sótűrésüket, valamint, hogy út menti előfordulásukat milyen tényezők befolyásolják. A felmért 517 út menti mintavételi pontból mindössze 27 olyan volt, ahol modellfajaink egyike sem volt jelen. A leggyakoribb, és legtöbb egyedet (18952) számláló faj a P. distans volt. A 14 különböző konyhasó-koncentrációjú közegen végzett csíráztatásos kísérletünk rávilágított modellfajaink jelentős sótűrésére és bizonyította, hogy a NaCl szignifikáns hatással van a vizsgált fajok magjainak csírázására. Megállapítottuk, hogy az egyéb halofitonok fajszáma, a forgalom intenzitása és a környező tájban (környező flóratérképezési kvadrátokban) való jelenlét négy modellfajunk esetében is szignifikánsan pozitívan függött össze az út menti megjelenéssel. Úgy tűnik, hogy a környező táj egyelőre erősen meghatározza az útszegélyben való előfordulást. Azonban a tény, hogy a leggyakoribb modellfajunk út menti megjelenésére már nem volt szignifikáns a környező tájban való előfordulás hatása, azt mutatja, hogy a növekvő forgalommal és úthálózattal, illetve az út menti állományok növekvő magprodukciójával modellfajaink elérhetik a terjedésnek azt a fázisát, amikor az utak mentén is hatékonyan terjednek a környező tájban való jelenléttől függetlenül.