Szerző szerinti böngészés "Beke-Varga , Alexandra Edit"

Megjelenítve 1 - 1 (Összesen 1)
  • Nincs kép
    TételSzabadon hozzáférhető
    Ösztrogének által kifejtett patofiziológiai és transzkriptomikai változások összehasonlító vizsgálata humán ovárium sejtkultúrákon
    (2024) Beke-Varga , Alexandra Edit; Szilágyi-Bónizs, Melinda; Varga, Alexandra Edit; Molekuláris sejt- és immunbiológia doktori iskola; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Humángenetikai Tanszék
    A xenoösztrogének, mint pl. a ZEA (mikotoxin) vagy a BPA (műanyag adalékanyag) a fiziológiás ösztrogénekhez (pl. E2, ösztradiol) hasonló hatás kifejtésére képesek, ezáltal növelhetik egyes hormonfüggő daganatok, tk. a petefészekrák kialakulásának a kockázatát. Munkánk során célunk a ZEA és a BPA hatásának az összehasonítása volt a fiziológiás E2 által kiváltott változásokkal humán ovárium sejtvonalak (PEO1 [ERα+] és A2780[ERα-]) felhasználásával. Transzkriptomikai analízisünk alapján ezen molekulák alacsony dózisban több, a sejtproliferációhoz és RNS metabolizmushoz köthető gén indukcióját okozták, mely hatás az E2 és a ZEA esetében hangsúlyosabbnak bizonyult, mint a BPA alkalmazásakor. Emellett sikerült azonosítanunk 27 miRNS-t, melyek szintén elmozdulást mutattak a kezelések hatására, és feltehetően fontosak lehetnek az ovárium sejtek ösztrogén válaszában. A nagy dózisú E2, ZEA és BPA kezelések ugyanakkor csökkentették a sejtek életképességét és sejthalált indukáltak, mely hatás intenzívebb volt az ERα-val nem rendelkező A2780 sejtvonalban, vagy ha az ezen receptor általi jelátvitelt MPP-vel blokkoltuk a PEO1 sejtvonalban. Ez arra utal, hogy az ERα mediált ösztrogén válasz központi szerepet tölthet be a sejtek proliferációs kapacitásának fenntartásában, ezáltal a sejtek toleranciájának meghatározásában nagy dózisú ösztrogén kezelés hatására. Ugyancsak fontos lehet a PI3K/AKT útvonal működése, ugyanis, ha ezen útvonalat AZD8835, vagy miR-30d-5p mimik alkalmazásával gátoltuk, ugyancsak csökkent a PEO1 sejtek toleranciája. A miR-30d-5p önmagában, vagy tamoxifénnel kombinálva csökkentette a sejtek proliferációs kapacitását, mely felveti ezen molekula alkalmazásának lehetőségét a petefészekrák jövőbeli terápiájában.